Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

1937. szeptember 3-án ismét Balassagyarmatra látogatott Linhardt Antal. „Az emberekkel való beszélgetés alkalmával megállapodott, hogy egy hónapon belül értekezletet hívnak össze, ahol megválasztják az ideiglenes vezetőséget és megkezdik a munkát." Révész Gábor a pártszervezet jogfolytonosságát biztosító vezetőségi tagja elmondta, hogy ,,Aki jobb anyagi viszonyok között van, a Népszavát vásárolja. Naponta 7—8 Népszava fogy el ... A pártszervezetet bármilyen kis keretben újból életrekeltik és dolgozni fognak . . ."

134 Október 24-én került sor Balassagyarmaton a szociáldemokrata pártszervezet újjáalakítására. ,,A megbeszélésen 9 elvtárs vett részt. Megalakítottuk az ideiglenes vezetőséget ... ha munkájuknak nem lesz meg az eredménye, amit a központ vár tőlük, ezt a gyarmati helyzetnek tudjuk be, mert egyrészt a rendőrhatóság magatartása, másrészt a nagy nyomorúság miatt nagyon nehéz dologra vállalkoztak. Helyiséget nem kapnak, magánlakást nem tudnak bérelni, csak zsebből kell az egész mozgalmat csinálni..." — írta jelentésében Linhardt Antal.

135 1937. október 9-én ismét Salgótarjánban járt Linhardt, aki „Megvizsgálta az ottani állapotokat, mert amióta a robbanás történt a pártszervezeti munka teljesen lehanyatlott . . . Pénztári rovancsot is tartottam. Megállapítottam, hogy a július havi elszámolás óta csak 6 db 50 filléres pártbélyeget és 2 db pártjelvényt adtak el. . . Ezután az ideiglenes vezetőség jelenlévő hét tagjával megbeszéltem a pártszervezeti munka újbóli megindítását. ígérték, hogy a munkát újból megkezdik, havonta pontosan elszámolnak, november közepére nagygyűlést készítenek elő, amelyre több képviselőt kérnek . . ."

136 A salgótarjáni pártszervezet vezetősége nevében Németh Alajos, Princz Ferenc, Koschléder Albert és Neuschl János 1937. november 12-én képviselői beszámoló gyűlés megtartására kértek engedélyt, melynek napirendje az általános politikai és gazdasági helyzet előadása lett volna Peyer Károly, Kéthly Anna, Esztergályos János és Linhardt Antal részvételével. A gyűlést november 28-ra tervezték. A salgótarjáni rendőrkapitánj^ság az engedély iránti kérelmet elutasította, mert a szónokok közül egyik sem képviselője a salgótarjáni kerületnek. Ezenkívül nem zárt helyen lenne a gyűlés, mert a Munkásotthon udvara „az egyik utca felől alacsony kerítéssel van ellátva, hogy a bejelentett gyűlés színhelye nyitottnak tekinthető . . . a kívül tartózkodók is részt vehetnek". De az elutasítás indoklásában szerepel az is, hogy „más pártállású csoportok a gyűlés megzavarására készülnek". így a gyűlés zavartalan lefolyása nem biztosított. Különben is a pártszervezet az utóbbi 6 évben „igen lanyha működést fejtett ki", a budapesti központ részéről többször figyelmeztetésben, megrovásban részesült. Szó volt Németh Alajos elmozdításáról is, azonban pozíciójának megtartásában segítette a rendőrkapitány is, mint írta „Az általam jól ismert és velem összeköttetést fenntartó munkásság körében bizonyos taktikával megszilárdítottam." Ezalatt értendő, hogy Németh a rendőrhatóságnak is megfelelő politikát csinált a pártszervezetben, a munkájával meg voltak elégedve. A rendőrkapitány Peyer Károly salgótarjáni megjelenését is kifogásolta, aki 10 év óta nem volt a városban, ezért megjelenésének hatásos következménye lenne. A kérelem elutasítását további „tényekkel" is alátámasztotta: Rau-aknai robbantási kísérlet, Csehszlovákiából baloldali, szélsőséges gondolatok beáramlása, a Csóka-féle szervezet rossz szemmel nézné, a Munkásotthon a szakszervezetek otthona és nem a pártszervezeté. Végül: a szociáldemokrata párt „csak tűrt alapon fejthet ki ott helyiségeiben épp úgy mint az udvaron működést."

137 367