Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

vételénél kimutatták, hogy a pártszervezet 1934 novemberétől 1937 februárjáig az alábbi pártbélyeget értékesítette : 4 db női bélyeg á/50 fillér, 144 db ipari bélyeg á/50 fillér, 32 db ipari bélyeg á/60 fillér és 34 db ipari bélyeg á/100 fillér értékben. A vizsgált 27 hónap alatt összesen 210 db pártbélyeg fogyott el. A pártjáruléknak ilyen csekély arányú fizetése csak néhány párttagot tételez fel. 1934 novemberétől 1937 február 28-ig 140 P-t fizettek be a Munkásotthon Alapra. A pénztárban lévő értékeket a jegyzőkönyv felvétele után Linhardt Antal elvitte.

128 1937. május 9-ón Salgótarján és környéke szociáldemokrata vezetőinek és munkásainak részvételével nyilvános gyűlés volt a kerület székhelyén. Linhardt Antal a központi pártvezetőség részére az alábbi jelentést készítette: ,,A vasárnap délelőtti gyűlés látogatottság szempontjából gyengén sikerült, cca 200—250-en jelentek meg, akiknek majdnem a fele a környéki községekből jött el. Némethék azzal mentegetőztek, hogy ők csak pártgyűlést hirdettek és sokan csak pártértekezletről tudtak, s ezért a munkások nagyobb része azt hitte, oda csak párttagoknak lehet eljönni. Egyébként a gyűlés erkölcsileg jól sikerült. Az utána tapasztalt hangulatból ítélve nagy mértékben elősegítette a pártmunka megindítását. Délután vezetőségi ülést tartottunk. Ezen az ülésen részt vett Zagyvapálfalva, Karancsalja, Bocsárlapujtő, Etes és Zagyvaróna községekből is egy-egy elvtárs. Részletesen megbeszéltük a további munkákat és a környéki községek bekapcsolását, a májusi tagtoborzót stb. Jelentések szerint március 1-től 25 új párttag lépett be a szervezetbe és jelenleg 38 előfizető párttag van.',

129 Ez utóbbi adat Salgótarján város párttaglétszámát jelenti. 1937. május 27-én Balassagyarmaton járt Linhardt Antal. Tájékozódott az ottani pártszervezet helyzetéről s megállapította, hogy pártszervezet lényegében nincs. Utoljára 1935-ben küldtek párt járulék elszámolást a központba. Pártadót továbbra sem szándékoznak fizetni, helyette a levelezés költségeit vállalják. Háromtagú vezetőség ugyan van : Révész Gábor szabómester az elnök és pénztáros, Juhász József nyugdíjas vasutas a jegyző és Podmaniczki Pá| kőműves a levelező. Helyiségük nincs, úgy ahogy nincs helyisége az 1936-ban 28—30 fővel újjáalakult építőmunkás csoportnak sem. A MÉMOSZ csoport az újjáalakuláskor magánlakást bérelt — vendéglőben nem kaptak helyiséget — de három hónap múlva a tulajdonos a bérletet megszüntette s újabb lakást nem tudtak szerezni. „Egyébként Gyarmaton igen nehéz helyzetben vannak az elvtársak. A város lakosságának túlnyomó része állami, megyei és városi alkalmazott és nyugdíjas. Megyei székhely és határváros. Tele van csendőrrel, rendőrrel, detektívekkel, fináncokkal és határőrségi szolgálatot teljesítő katonasággal. A városban mindent és mindenkit figyelnek. A munkásmozgalmat minden eszközzel elnyomják . . . Politikai élet a városban alig van. A Keresztény Párt dolgozik valamit csupán. A kisgazdák és a Nepék nem csinálnak semmit. A nyilasok az elmúlt hónap elején gyűlést hirdettek. A gyűlés nem sikerült, még a vezetőséget sem tudták megválasztani. . ."

130 Ebben az időben a salgótarjáni bányaigazgatóság is lépéseket tett a fellendülő munkásmozgalom visszaszorítására. Az etesi szociáldemokrata pártszervezet elnökét Surányi Gyulát és a vezetőség egyik tagját elbocsájtással fenyegette meg, ha nem hagynak fel szélsőséges agitaciójukkal. Egyben ígéretet csikart ki tőlük, hogy 365