Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

ban. „Németh Alajos a szociáldemokraták titkára szintén hozzáértőén kezelte a munkásság közügyeit érintő kérdéseket, amikor a gyűlésnek felajánlotta, hogy a politikamentes gazdasági szövetséggel közösen próbálják megoldani a minden munkást egyformán érintő kenyérkérdést. Amikor Németh titkár ezt a javaslatát megtette tudta, hogy a munkásság érdekében cselekszik és tudta, hogy csak az erők ilyenként való tömörítése vezethet sikerre . . ."

115 A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Nemzeti Szövetsége lapja A Bányász 1936. júniusi számában viszont az együttműködés lehetséges formáinak ismertetése helyett arról írt, hogy a szociáldemokraták járják a vidéket és a gazdasági nemzeti szövetség csoportjaiban agitálnak, hogy lépjenek be a pártba. 1936-tól mind gyakrabban találkozunk szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal a salgótarjáni iparvidéken, mely a munkásság további megoszlására is veszélyt jelentett. A szociáldemokrata párt is figyelemmel kísérte a nyilaskeresztes párt térhódítására, agitációjára tett kísérleteket. Salgótarjánból az MSZDP vezetősége jelentette a központi vezetőségnek, hogy „A nyilasok különösebb tevékenységet nem fejtenek ki. Röpcóduláikat iparkodnak elhelyezni, amit azonban a hatóság eltávolított. A bányamunkások között kísérleteztek, eddig eredménytelenül. Legutóbb Nemtiben volt lent egy csendőrkapitány a horogkeresztes agitáció megszervezése céljából, de úgy tudjuk, hogy munkája nem járt eredménnyel, legalábbis semmi jelből sem lehet erre következtetni."

116 A következő jelentés arról szólt, hogy Nagybátonyban sincs nyilasmozgalom. Ellenben a szomszédos községben, Maconkán már van. Június 21-én kerületi nyilas gyűlés volt, ahol csak meghívottak, mintegy 20—25-en jelentek meg. 1936 júliusában Német Alajos titkár jelentette, hogy „A salgótarjáni bányamedencében sem a horogkeresztesek, sem az újabban címzett nyilasok semmi nyilvános tevékenységet nem fejtenek ki, az itteni szereplésük abban nyilvánul meg, hogy holmi gúnyképeket próbálnak feltűnő helyen elhelyezni."

117 Ugyanakkor azt is jelentette, hogy több szociáldemokrata gyűlést tartottak a bányamunkások részvételével, ahol mindig 2000—3000 hallgató jelent meg. IV. A SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALOM HELYZETE 1936—1944. 1934-től 1936 nyaráig sem a szakszervezetek, sem a pártszervezetek irányításában nem mutatkozott meg a központi szervek jelenléte. A Szakszervezeti Tanács 1934-től szinte megszüntette a szakszervezetek működését és 1936 nyarán ugyancsak a Szakszervezeti Tanács indította meg a szervezést Salgótarjánban, Nagybátonyban és Etesen. Az agitáció vezetője Szakasits Antal volt.

118 1936 decemberében a párt központi titkársága is felmérte a helyzetet és megállapította, hogy a balassagyarmati pártszervezet 1934 óta, a somoskőújfalui 1933 óta, a mátraszőllősi 1932 óta és a salgótarjáni pártszervezet 1934 óta nem kapott semmiféle pártanyagot, azaz olyan szociáldemokrata kiadványt, illetve tagsági bélyeget, mely értéket képviselt volna. Ez minden valószínűség szerint összefüggött azzal, hogy lemondtak a vidék szervezéséről. 1936-ban Balassagyarmaton Podmaniczky Pál, Mátraszőllősön Szappan István (műkor), Salgótarjánban Kivovics Jenő, Bozó János és Marék János, Somoskőújfaluban Balázs Miklós voltak a párt levelezői.

119 Az 1936-os újabb fellendülést a közigazgatás hallgatólagosan eltűrte, a munkaadók viszont a munkásvezetők elbocsájtását tervezték. A fellendülés összefüggött 362