Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

Indokolás. A fentebb hivatkozott tcz. 11. paragrafusának 4-ik bekezdése szerint oly sajtótermék terjesztése, mely a közrendet veszélyezteti, meg nem engedhető. Mivel pedig a bemutatott és terjeszteni kért füzetben megnyilvánuló radikális eszmék alkalmasak a szenvedélyek felkorbácsolására és ezáltal a közrend megzavarására, így a fenti értelemben kellett határozni. Erről Salgótarján megyei város polgármesterét és általa kérelmező Kivovics Jenő Salgótarján Fő utca 25. sz. alatti lakost . . . értesítem . . ."

110 Kutatásaink során nem tudtunk fényt deríteni arra, hogy ez a füzet honnan és milyen módon került a pártszervezethez s mi lett a sorsa. Mindenesetre a vezetőségnek ritka megnyilvánulásai közé tartozott, hogy e füzetet terjeszteni szerették volna. 1934 november első hetében Nagybátonyban 80 bányász részvételével, Bertrand Antal és Szakasits Árpád jelenlétével gyűlés zajlott le, melynek egyetlen célja volt, növelni a párttagság létszámát.

111 1935. május 27-én Salgótarján rendőrkapitánya egy igen érdekes politikai kérdésre irányította a figyelmet. „ . . . sehol az országban nincs olyan hely, ahol a szociáldemokrata és az egységespárti munkásvezérek együtt tárgyalnak és megértik egymást, márpedig Salgótarjánban már évek óta ilyen lelki harmónia van közöttük és mégis úgy látják, hogy a kormány részéről nem jutalmazásban, de mostoha elbánásban van részük . . ."

112 A szociáldemokrata párt vezetőinek lavírozása a Csóka-féle politikamentes szervezet és a NEP helyi vezetői között összeegyeztethetetlennek tűnik a párt hivatalos politikájával, de a pártmunka gyakorlatával is. Feltehető, hogy a párttagok felé nem szellőztették az ilyen kapcsolatokat, vagy ha igen, akkor azzal próbálhatták magyarázni, hogy az ő érdekükben történik. Különben a hosszú évek óta szociáldemokrata neveltetésben részesült munkások otthagyták volna szervezeteiket e megalkuvás miatt. A salgótarjáni rendőrkapitányság 1935. május 20-án a belügyminisztériumba küldött jelentésben vázolja a salgótarjáni iparvidék, de különösen a szénbányászat helyzetét. 8000 vagon szénkészletről ós 1500 vagon szén tönkremeneteléről írtak. Emiatt ismét 1000 bányamunkás elbocsajtása volt tervbe véve. A munkaviszonnyal rendelkező bányászok heti 3—4 műszakot dolgoztak. ,,A gazdasági bomlás politikai téren is éreztetni fogja hatását. A ma még szétforgácsolnak látszó szociáldemokrata és szélsőséges gongolkodású munkásság arra az esetre, ha bajainak orvoslását nem fogja tudni elérni, újból a szociáldemokrácia eszközeivel fog kísérletezni." Augusztus elején már arról írtak, hogy „Salgótarján a határ közelében fekszik, ahol az elbocsájtott munkásoknak szélsőséges irányba való terelése a losonci kommunista párt útján könnyen lehetségessé válik . . ."

113 A szociáldemokrata párt szervezeti és politikai befolyásának hanyatlására utal az a rendőrségi jelentés is, miszerint ,,A nagybátonyi helyi pártszervezet azzal fenyegette meg a tagsági díjjal hátralékban lévő párttagokat, hogyha nem rendezik pártadóhátralékaikat, úgy a párt nem ad be kérvényt a karácsonyi segély kiutalása érdekében a rózsaszentmártoni bánya vezetőséghez. Hír szerint a keresztényszocialista párt nagybátonyi szervezete a folyó évben megelőzte a karácsonyi segély iránti kérvény benyújtásában a szociáldemokrata pártot, ezért utóbbinak több tagja elhatározta a pártból való kilépését, s a keresztény szocialista párthoz való csatlakozást. Ezen körülmény az alig 18 fizető taggal rendelkező szociáldemokrata pártszervezetet nyilván szót fogja zülleszteni."

11

* 1936. május 21-én szociáldemokrata gyűlés volt a salgótarjáni Munkásotthon361