Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

пек teljes visszaszorításával zárult. A hatósági manipulációk elérték hatásukat, 1928ra szinte megszűnt a szociáldemokrata mozgalom a megyében. Nemcsak a szociáldemokrata pártszervezetek működése elé gördítettek különféle akadályokat, de a szakszervezetek működését is erősen korlátozták. 1928 tavaszán Salgótarjánban és Baglyasalján megkísérelték a bányász szakszervezet helyi csoportjainak újjáalakítását. A baglyasaljai csoport gyűlését a főszolgabíró azért nem engedélyezte, mert szerinte a bányamunkások elszakadtak a szociáldemokrata párttól, politikamentes szervezetbe tömörültek. A salgótarjáni csoport újjáalakulása ellen a rendőrkapitányság emelte fel szavát az alispánhoz intézett levelében. A szakszervezeti csoport kérelmének elutasítását kérte, mert az ilyen alakulat a ,,szocdem politikai párt befolyása és irányítása alatt állana, ennek kimondott exponense lenne ... a szocdem párt tehát a salgótarjáni szénmedencében ismét erős alapot rakna le . . ,"

63 Salgótarjánban betiltották a megyei szociáldemokrata értekezletet is.

64 111. A LEGÁLIS MUNKÁSSZERVEZETEK A GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A FASIZMUS ELŐRETÖRÉSE IDEJÉN. 1929—1935 Az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére a Kommunisták Magyarországi Pártja legszilárdabb bázisa lett a salgótarjáni iparmedence. Az 1929. november 2—28-ig lezajlott négyhetes bányászsztrájk vezetője minden kétséget kizáróan a Kommunisták Magyarországi Pártja volt. A sztrájk menetébe nem avatkozhatott be sem békítési, sem leszerelési szándékkal a szociáldemokrata párt országos vezetősége, de a szakszervezetek jobboldali vezetése sem. Bár tettek kísérletet arra, hogy a bányászokkal már a sztrájk kezdetén felvetetik a munkát. A kommunista párt helyi vezetői és tagjai kitartottak a sztrájk mellett, mely végülis kemény küzdelem után a terror, az árulás, a sztrájktörők szaporodása s az éhség miatt elbukott. A kommunisták értékelték a négyhetes harc tapasztalatait s a bukásért a szociáldemokrata vezetést is felelőssé tették. A szociáldemokrata pártszervezetek s ezzel párhuzamosan a párttagság létszáma csökkenésének alapvetően az a magyarázata, hogy az 1929—1933-as gazdasági válság következtében nőtt a munkanélküliség, kereset híján nem tudtak a munkások tagdíjat fizetni, csökkent a pártadóból származó bevétel, ugyanakkor a munkanélkülieket segélyezni kellett volna. Az MSZDP helyzetét az is súlyosbította a válság idején, hogy a Szocialista Munkás Internacionálé sem tudta anyagilag támogatni. Mindezeken túl az is feltételezhető, hogy az elbukott sztrájk is szerepet játszott abban, hogy 1930-ban csak Salgótarjánban, Nagybátonyban és Balassagyarmaton működött szociáldemokrata pártszervezet. 1931-ben és 1932-ben Mátraszőllősön és Somoskőújfaluban is talpra állt a szociáldemokrata pártszervezet, de korántsem olyan szervezettséggel és politikai befolyással, mint az 1920-as évek elején, illetve közepén. Az 1930-as évek elejére tehát 5 pártszervezet működött a megyében, míg 1927—1928ban csak Salgótarjánban volt kislétszámú szervezet.

75 Az MSZDP titkárságának 1927. március 24-én kelt körlevele arról tájékoztatta a pártszervezeteket, hogy a szociáldemokrata pártban bomlasztó munkára Vágiék embereket szemeltek ki.,, . . . Vágiék most be akarnak vonulni a pártszervezetekbe és a szakszervezetekbe, hogy ott folytassák bomlasztó munkájukat. Szántó és Vági letartóztatása óta említésre méltó akció se indulóban, sem készülőben. De a kívülmaradt emberek között az az általános vélemény, hogy néhány hónapig csak a szociáldemorata párt szervezetein belül tehetnek kezdeményező lépéseket 352