Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

szociáldemokrata képviselők a villámhárító szerepét játsszuk . . . hogy ha nem lettem volna tapintatosabb, mint a rendőrség, akkor igen nagy bajok lettek volna."

40 Salgótarjánban 1924. március 23-ára a gazdasági és politikai helyzetről szóló szociáldemokrata népgyűlés iránti kérelmet a rendőrkapitányság 1243/1924. sz. határozatával elutasította. „Kérésével, — melyben 1924. március 23-án délután 3 órakor a ,,Vigadó"-ban gazdasági és politikai gyűlés tartására engedélyt kért — elutasítom, mert a gyűlés megtartását semmi nem indokolja és az egyáltalán nem kívánatos. A minden vasárnap délután különböző ürügyek alatt gazdasági szó fölhasználásával tartott, vagy tartani akart gyűlések csak arra alkalmasak, hogy a munkásságot izgassák, amely a legutóbb tartott és hatóságilag feloszlatott gyűlésen beigazolást is nyert. F. hó 16-án tartott gazdasági gyűlésen a szónoknak a hatósági kiküldött által történt figyelmeztetése is már a gyűlésen résztvevők között oly izgatott hangulatot váltott ki, amelyből következtethető, hogy egy semmivel nem indokolt politikai gyűlés szigorúbb intézkedések megtételét váltaná ki, amelynek oka csak a különben nyugodtan élő munkásoknál a folytonos gyúlésezésben keresendő."

41 Az 1924. április 20—22-én megtartott MSZDP kongresszuson az egyesülési és gyülekezési joggal kapcsolatban elhangzott, hogy Salgótarjánban pártnapot akartak tartani, de a rendőrség indokolása szerint a kórelmet elutasították, mert „a pártestély engedélyezését a szociáldemokrata pártszervezet kérte és annak keretében olyan dolgokat akar megtárgyalni, amelyeknél a poltikát ki sem lehet kerülni. Már pedig a szociáldemokrata párt salgótarjáni szervezetét politikai pártnak nem tekinthetem és ez okból olyan kérdések fejtegetésével, amelyek politikai természetűek, sem tag- sem pártestélyen nem foglalkozhatnak."

42 A rendőrség a szociáldemokrata pártot nem tekintette politikai tényezőnek, a vármegyei főjegyző ugyanakkor a szakszervezetek politikai munkáját kifogásolta és sajátos módon titltakozott a munkásság szervezeteinek fellendülő működése ellen. „Megütközve látja a törvényhatósági bizottság, hogy a gazdasági érdekek képviseletére hívatott munkás szakszervezetek széles körű politikai tevékenységet fejtenek ki s ezzel a törvénytelen tevékenységükkel igyekeznek aláásni az ország belső békéjét, rendjét és tekintélyét, — miért is felhívja a m. kir. kormány figyelmét arra a körülményre, hogy a szakszervezetek működésének megszüntetése a haza biztonságának érdekében immár elodázhatatlan szükségesség, mert az a megértést kereső politikai irány, amely az ország egyetemes érdekei szolgálatára irányuló együttes munkát hirdette, a szélsőséges irányzatoknál megértésre nem talált, sőt úgy látszik, hogy sötétben bujkáló munkásságunknak fokozottabb erőt adott . . Z'

43 Ez a szakszervezetek tevékenységének káros voltáról megfogalmazott vélemény egyébként később majd összecseng Bethlen miniszterelnök terveivel, nevezetesen a szakszervezetek államosításának koncepciójával. Ugyanakkor a szociáldemokrata pártszervezetek ellen is irányul, hiszen a szakszervezetek a párt politikai-szervezeti életének alapjai, színterei. A magyar kir. államrendőrség budapestvidéki kerületének főkapitánysága 1925ben jelentette a belügyminiszternek, hogy „Salgótarjánon 5 politikai, illetve munkásgyűlés engedélyeztetett, ezek közül azonban 3 részvétlenség miatt elmaradt, köztük két ismeretterjesztő előadás. Március elsején a szociáldemokrata párt népgyűlést, március 22-én pedig a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének helyi csoportja közgyűlést tartott. . ."

4

* A legális munkásmozgalom fejlődésében új szakaszt jelentett 1925. április 14-én a Magyarországi Szociáldemokrata Párt baloldalából megalakult Magyarországi 338