Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

esolás költségeit 488 000 K-ban, az épületek javítását 2—300 000 K-ban állapította meg. Az új befektetések közül az Owens-kád 250 000 koronába került volna.

61 A gyár (palack és táblaüveg) termelésének felvétele a következő tőkeszükségletet jelentette: víztelenítés, árambekapcsolás, épületfelújítás, gyár értéke: 9,6 milliárd korona. Új technológiák bevezetése 32 milliárd koronába került volna. A gyár akkori tulajdonviszonyai 8 milliárd értéket figyelembe véve így alakultak : Mühlig 5/9 rész 4 444 000 000 K. Salgótarján 3/9 rész 2 667 000 000 K. Saxlehner 1/9 rész 889 000 000 K

. Összesen : 9/9 rész 8 000 000 000 K. Az üzembehozatal „lukrativ vállalkozásnak lenne minősíthető" írta zárásul Zoltán Frigyes.

62 Végül is a salgótarjáni palackgyár magyar részvényeseivel abban egyeztek meg, hogy ha beindítják a termelést, akkor kezdetben csak zöld palackokat fognak gyártani, de később bevezetik a fehérüveggyártást is. (Ez a terv a 20-as évek második felében valóra is vált.) Zoltán Frigyes előzetes számítása alapján 1925. augusztus 31-én a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Igazgatósága foglalkozott a palackgyártás újraindításával, ül. felvételével. A termelés megindítását több okból is szükségesnek tartották, ezért összeállították a gyár üzembehelyezésének várható költségeit, felmérte a keresletet, majd rentabilitási számításokat végeztetett. A gyártelep víztelenítését, a Vízválasztói Erőmű áramának hálózati bekapcsolási költségét, továbbá az általános rekonstrukciós munkálatoknak és az épületek renoválásának költségeit 3,2 milliárd inflációs koronára becsülték. Zoltán Frigyes az évi 4,6 millió darabos zöld (Owens-gépi) palackgyártás mellett is már nyereségesnek tartotta a gyár működését. A számítások be is váltak később.) A gyár értéke Mühlig 5/9 rész 3 570 000 000 K. Salgó 3/9 rész 2 142 000 000 K. Saxlehner 1/9 rész 714 000 000 K. volt. Azaz összesen 6 500 000 000 K. A szükséges befektetés mint már ismeretes, 3,2 milliárdK. volt. A Salgó tőkeszükséglete az 5/9 rész átvételéhez 7 770 000 000 K-t tett ki. Ezzel az ossz évi törlesztési teher összege 1 158 000 000 K. lett. A tervek szernti közel 5 millió palackot szándékoztak gyártani (290 000 kg üveg), az egy kg üvegre eső termelési költség 2840 K. volt. (Söröspalack 1825 K, keserűvíz 1535 К )

63 A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alelnöke Weiss Fülöp 1925. szeptemberében újból napirendre tűzte a salgótarjáni palackgyár üzembe helyezésének ügyét. Es miután a salgótarjáni palackgyár egykori igazgatójától — Garai Károlytól véleményt kért, javasolta a Bankkal érdekközösségben álló Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Igazgatóságnak, hogy a palackgyárban vállaljon újabb érdekeltséget, növelje részvényarányát. (Garai szept. 12-i javaslata szerint a táblaüveggyártást is be kellene vezetni a gyárban.)

64 Weiss Fülöp a Mühlig cég részvényállományának megvásárlását a kérdés végleges rendezése érdekében elengedhetetlennek tartotta, főleg azért, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a palackgyártást megindíthassa a salgótarjáni gyárban. 308