Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

sége kezében volt; a salgótarjáni gyár is belépett a Szövetségbe és az egyezmény szerint a szabadalmi díjat a prágai Böhmische Union Banknak fizették be rendszeresen. Az 1908-ban a gyár összlétszáma már elérte az 500 főt, de amikor is 1909-ben a Mühlig Union B.t. megvásárolta a gyárat, bizonyos munkaerő-átcsoportosításokat hajtott végre, az anyagelőkészítést korszerűbb gépekkel, félautomatikával (saxoniagép) oldotta meg. így a létszám 1909-ben és 1910-ben az előző évekhez képest csökkent; ezt a tendenciát az owens-gépi program kapcsán még inkább gyakorlatban tartották. Ezek a megszorítások a nagy beruházási költségek hatását akarták ellensúlyozni a Mühlig Union részéről. A rekonstrukciós munkálatok és a beruházások költségeit az igazgatóság ugyanis az üzemi bevételekből fedezte ; így érthető, hogy az üzleti mérlegek évrőlévre rendszeresen veszteségeket mutattak ki. Mérlegek szerint 1909/1910-ben 29 000 K, 1911/1912-ben 184 000 K, és 1912/1913-ban már 553 000 К volt a gyár vesztesége. Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1912/1913-as üzleti évben a mérleg adatai szerint 400 000 koronát fordított az igazgatóság a rekonstrukciós munkák költségeire a rendes üzemi bevételből. Az ipar általános helyzete — néhány iparágat kivéve — 1912/1913-ban ismét romlott. Különösen az üvegiparnál jelentkezett ez erősen. A gyárak csökkent üzemmel dolgoztak, mert a fuvardíj emelkedése és a balkáni események gátolták az ipar fejlesztését. A palackiparnál kereslethiány mutatkozott. Az év a salgótarjáni vállalat részére — mint már láttuk — szintén veszteséges volt. Az iparág nem talált a válságra kivezető utat, s talán ennek tulajdonítható, hogy a kamara területén megszűnt 3 üveggyár és több gyár pedig csökkentett üzemmel dolgozott. A palackgyártás is csupán a kedvezőtlen eredményeivel tűnik ki. Csökkent belföldön a boros, a sörös, az ásványvizes palackok iránti kereslet. Ezek már az általános gazdasági hanyatlás jelei voltak. A kamara az 1914-es évtől sem várt javulást, mert a gazdasági hanyatlás a pénz romlása miatt tovább tartott. Az utolsó két év súlyos csapást mért az üvegiparra, amit csak a vámpolitika megváltoztatásával, a balkáni államok felé ismét meginduló kivitellel és a vasúti tarifakedvezmény felülvizsgálásával lehetett volna részben kiheverni. A salgótarjáni gyárnak az 1914-es év még a termelési maximumot jelentette a 16,5 millió darabos palacktermelésóvel, mely mint jeleztük a 6 karú Owens-gép üzemelésével emelkedett meg. Ezt a szintet azután közel két évtizeden keresztül nem is tudta már túlhaladni a gyár. Az Owens-gép meglepően rövid idő alatt üzembe állt és voltak időszakok, amikor csak egyedül képviselt minden termelőobjektumot a gyárban. A dolgozó létszám is megállapodott : az 1910. évi 414 fős létszám 1914-ig stagnált 420—430 fő között mozgott évi átlagban.

48 Az első világháború súlyos helyzetbe hozta az egész magyarországi üvegipart, mert az 1914-es évvel lezárult az előző évek gazdasági kríziseinek lassú sorozata, hogy helyet adjon a legválságosabb időszaknak, a világháborúnak. Nyersanyaghiány, a vasúti forgalom korlátozása, munkaerőhiány vált jellemzővé. A szén és nyersanyaghiány állandósult, a mozgósítás következtében a munkások egy része bevonult, áruszállítási nehézségek álltak elő. A salgótarjáni palackgyár veszteségei is évről évre mind nagyobbak lettek. Alaptőke felemelése sem segített ezen, ami a pénz elértéktelenedésének a következménye volt. Miután a csehországi gyárak is hasonló nehézséggel küszködtek, a vállalat nem kerülte el a súlyos pénzügyi válságot. Ez különben így volt az Osztrák—Magyar Monarchián belül minden olyan iparágnál, amelyek nem közvetlenül a hadiipar ágaihoz tartoztak. 303