Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

adásvételi szerződés megkötésére. A Mühlig konszern a 900 ezer korona alaptőkét 10%-os felárral vette meg. Ebből számolták le azt az összeget, mellyel az EMU Rt. a palackgyárnak tartozott. A vételár fennmaradt összegének 50%-át a vevők március 23-ig fizették ki a Kereskedelmi Banknak. A másik 50%-ra 1910. július 1-től számítva évi 100 ezer koronás részletfizetési kedvezményt kaptak. A konszern a vételár felének kifizetése után — (495 ezer korona) — a részvényekből csak 2300 db-ot kapott meg. A letétben visszamaradt 2200 db-ot minden részletfizetés után 500 darabonként egyenlítik ki. A szerződéskor a konszern kötelezte magát arra is, hogy a magyar kormány kívánságának megfelelően 1912. végéig évi 14,5 millió db palackot fog előállítani, illetve biztosítani fogja ennek az előfeltételét. Az EMÜ Rt. vezetői ezek után kijelentették, hogy meglevő üzemükben nem fogják fokozni a termelést, sőt újabb palackfajták előállítására sem törekednek majd. Az igazság azonban az volt, hogy nem is tudták volna ezt megvalósítani. 1909. április 5-én a közgyűlés tudomásul vette a tulajdonos személyében történő változásokat. Az új igazgatóság elnökének Weiss Fülöpöt, alelnöknek : Mühlig Anton prágai lakost, tagjainak: Mühlig Miksa gyáros teplici lakost, Garai Károly vezérigazgatót, Moresch Ferdinánd gyárigazgatót, valamint Kögler Emil gyárigazgatót, aussigi lakosokat választotta meg. Salgótarjánban Epstein Józsefet, Budapesten Prybill Józsefet nevezték ki ügyvezető igazgatónak. Salgótarjánban Scheftsik Oszkár és Epstein József kereskedelmi levelezéssel, számlázással és kisebb anyagbeszerzéssel foglalkozott. Minden fontosabb ügyben a Mühlig-konszern döntött, ezért a gyár teljes pénzszükségletéről a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál folyószámlát nyitott. Weiss Fülöp hamarosan kivált a palackgyár igazgatóságából, mivel most már a bank közreműködésére az új vezetőség nem tartott igényt. Az EMÜ Rt. teljes bomlása tehát 1909-ben indult meg, amely után 1910-ben kénytelen volt eladni az újantalvölgyi gyárát is. Az alapszabályban lefektetett célkitűzéseknek tehát nem tudtak eleget tenni többé, és 1910. május 31-én az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. közgyűlése kimondta a vállalat felszámolását. A vállalat sorsát végleg az 1909-es általános hanyatlás pecsételte meg. Gyárait, erdőbirtokait, árukészletét sorra áruba bocsátotta és kénytelen volt áron alul eladni a már 12 év óta szünetelő beéli gyárát, budapesti raktárkészletét, szókházát, bécsi raktárait, majd végül a feketeerdői üveggyárát is.

45 A gyár fennállása óta eltelt 15 óv alatt — amíg az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. tulajdonában működött — az akkori idők technikai színvonalához mérten minden évben jelentősen emelte a termelést. Ez különösen az 1904—1908-as években, vagyis az önállósított részvénytársaság négy éve alatt emelkedett rendkívül nagymérvűén annak ellenére, hogy automatizálásról nem esett még szó. Kizárólag hagyományos kézifúvású technológiával dolgoztak. A termelés az 1894. évi 240 ezer db palackról 1908-ban 12 120 000 db-ra, tehát több mint ötvenszeresére, a dolgozólétszám ugyanakkor 120 főről 500 főre emelkedett. 1910 áprilisában a Palackgyár igazgatósága Aussigban ülésezett, s itt elhatározták a salgótarjáni gyár régi berendezéseinek rekonstrukcióját. Ezzel elismerték, hogy a gyár termelése mennyiségileg ugyan kielégítő, de a gyári berendezések elavult volta miatt a gyártmányok minősége kívánni valót hagyott maga után. A rekonstrukciós munkálatok még 1910-ben megkezdődtek és 1914-ig tartottak. A gyárfejlesztési program következtében felépült a IV. számú renegeratív kádkemence, az új hutacsarnokkal és kéménnyel. Ezzel a gyár teljesítő képessége 14 millió palackra emelkedett. A 299