Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

termelési profil is bővült lámpabúrával, szikvizes üveggel és tejes palackok gyártásával. Legjelentősebb volt a 6 karú Owens palackgyártó gép üzembe helyezése 1914 elején. A gyáros Aussigból hozatta a gép kiszolgáló személyzetét, más tisztviselők társaságában, amit a helyi munkások nem jó szemmel néztek. Ebből az időből három Owens-gépkezelő nevét ismerjük: Szlobodnyik Fülöp János 1907-től dolgozott a gyárban, nógrádkövesdi születésű volt. 1915-től szerepelt Novaka Ferenc cseh ós Tóbiás Bohuslav ausztriai származású mester. Az indulásnál azonban nem volt sikeres a gép, mivel csupa cserepet termelt, amit az olvasztókemencébe voltak kénytelenek visszahordani. Mint már említettük, az üveggyártásnál gépek felhasználása sokáig ismeretlen volt, az üvegkészítés egy részét emberi erővel végezték. Az első gépesítési kísérlet az öblösüveggyártásban a préselt üvegnél jelentkezett. Később az anyag keverésére, szitálására, tovább szállítására, homályosítására használtak gépeket. Az 1880-as évek óta a fúvógépek többféle formája jelent meg, majd az I. világháború előtt már félautomatikus gépeket is forgalomba hoztak. A további gépesítés a tömegcikkeket előállító palackgyártásnál volt rendkívül fontosságú, az olcsóságra való törekvés miatt. A századforduló után — 1907-ben — alkotta meg M. Owens és W. Bock a teljesen automatikus, körforgós palackgyártó gépet. A 6 karú gép 18—31 000 db, a 10 karú 60—80 000 db palackot készített 24 óra alatt. Egy üvegfúvó teljesítményét érdemes összevetni a gép termelésével: 8 órai munkaidő mellett a tanult palackfúvó 2—300 palackot készíthet, az Owens-féle gép 20 000 db-ot. A gép kb 80 munkás teljesítményét pótolhatta. Ezzel az eljárással a palackgyártás teljesen önálló gyártási ággá fejlődött, ami újabb munkamegosztást eredményezett az üveggyáraknál. Az öblösüveggyárak felhagytak a palackgyártással, mert az Owens-féle tömeggyártás tönkretette volna ezt az iparágat. Az üzemi munkálatokra Salgótarjánban a bevételből használták fel az összegeket és ezért mutattak az üzleti mérlegek rendszeres veszteséget ezekben az időszakokban* így pl. 1909/1910-ben 29 ezer korona, 1911/1912-ben 184 ezer korona, 1912/1913-ban az üzleti bevételből 400 ezer koronát fordított az igazgatóság a rekonstrukciós munkák költségeire. A nagy beruházások, korszerűsítési munkák mellett azonban a Mühlig konszern 1909—1925-ig, míg a salgótarjáni gyár tulajdonosa volt, egyetlen munkáslakást sem épített.

46 Nógrád megyében, mint ismeretes a gazdag salgótarjáni kőszónbányák révén keletkeztek Salgótarjánban ós Losoncon az ország leghíresebb és legnagyobb gyártelepei, melyek nemcsak hazai piac, de a világpiac részére is termeltek. Az 1910-es, a magyar korona országai gyáriparának, üzem és munkás statisztikája alapján közöljük a 6 legtöbb munkást foglalkoztató üzemet Nógrád megyéből, összehasonlítás céljából: Munkások száma (fő) összesen: Üzem megnevezése 20—100 100— 200 500— 1000 1000 felett Létszám Üzemek 1. Vas—Acélgyár 2. Edénygyártás 3. Üveggyártás 4. Kőbányászat 5. Cukorgyártás 6. Gépgyártás 4 6 2 1 4 4 2 2 1 1645 1627 1428 1339 1100 432 3 3 8 10 1 2 300