Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

eredetileg a Forgách-akna részére épült szállítás céljából. Az eladó az SKB Rt. volt, egyetlen kikötéssel, hogy az üveggyár az Államvasutakkal az iparvágány fenntartása miatt a szerződést kösse meg. A vasútvonal vételára 31 ezer korona volt, melyet 1908. december 31-től számítva 20 éven át minden év december 31-ig egyenlő részletekben 4%-os előleges kamatozással kellett fizetni. Az utolsó részlet 1927. december 21-én járt le. A vételi szeraődést 1908. december 31-én írták alá az üveggyár részéről.

42 Súlyosan nehezedtek a megye iparára és egyben az üvegiparra is az éveleji háborús előkészületek költségei, mert a jelentős beruházások elmaradtak. Az üvegiparban a helyzet 1909-ben ezért a következőképpen alakult: 1908-ban a bortermelés olcsó borokat eredményezett és így a sörfogyasztás erősen lecsökkent, ami visszahatott a palacküveg rendelésekre. De hasonló volt a helyzet egyéb szeszes palackok esetében is, ami szintén a forgalomban való visszaesést eredményezte. A megjelent új mértékhitelesítő törvény és az annak végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet súlyos terheket rótt a hazai üveggyárakra. Azonnal megkezdték az ellenakciókat a rendelet terhesebb részeinek módosításáért. Ismételten előtérbe került a vasút szállítási díjtétele, mivel a gyárak földrajzi helyzetéből adódóan a nyers- és tüzelőanyag nagy részét külföldről kellett beszerezni, így a fuvardíj, amely már eredetileg is tényezője volt a termelési költségeknek, most mind dominálóbb szerepben lépett előre.

43 3. A SALGÓTARJÁNI PALACKGYÁR A MÜHLIG-UNION AG. TULAJDONÁBAN 1909—1923 1909. március 21-én a Salgótarjáni Hírlap szellőztetni kezdte az EMÜ Rt. reménytelen helyzetéből adódó változásokat. Megbízható forrás szerint — közli az újság — a helybeli üveggyár Rt. részvényének túlnyomó részét az aussigi Üveggyár Rt. vásárolta fel, és így az üzem vezetésében változásra van kilátás, s ennek következménye lesz majd a gyár nagyobbítása s valószínűleg forgalma is emelkedni fog. Egy hét múlva ismét visszatértek a témára és további információkat is közöltek, amelynek során fontosnak tartották azt is megemlíteni, hogy valószínűleg a tisztviselők száma is növekedni fog, és ez a területi növekedés „különösen a munkások öröme, akiknek gondtalan megélhetése biztosítva lesz".

41 1909-től az EMÜ Rt. pénzügyi helyzete egyre reménytelenebb volt. Mérlegei évről-évre veszteséget mutattak. Ez a veszteség 1908—1909-ben 286 ezer koronát tett ki. A vállalat teljesen eladósodott, fennmaradása kétségessé vált. Az Rt. leányvállalatainak — közte a salgótarjáni palackgyárnak is — 171 ezer koronával tartozott. Ezért az Rt. igazgatósága 1909 januárjában megbízta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, hogy a Salgótarjáni Palackgyár Rt. részvényeit — számszerűleg 4500 darabot — értékesítse. A részvények megoszlása a következő volt lekötésük szerint : A PMKB-nál 3000 db, a Hazai Bank-nál 1500 db. A Kereskedelmi Bank 1909 januárjában a Neusattli Siemens-féle Üvegipari Rt. vezetőivel kezdett tárgyalásba. Az adásvételi szerződéssel el is készültek, de az üzletkötés mégis elmaradt. Február 18-án a Mühlig testvérek és az aussigi üveggyár igazgatói Budapesten jártak, felkeresték Weiss Fülöpöt, a bank alelnökét és közölték vele, hogy hajlandók a Palackgyár Rt. részvényeinek többségét megvásárolni. Végleges ajánlatot nem tettek, de az üzletre opciót kértek. Ennek a kívánságnak a teljesítésére a bank csupán annyit ígért meg, hogy február végéig más vevővel nem fognak tárgyalni. Ezek után február 26-án a Mühlig konszern igazgatója közölte Weiss Fülöppel, hogy a salgótarjáni gyár részvényeit megveszik, a feltételeket elfogadják. így került sor március 15-én a végleges 298