Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

leket állított eléjük a palackok gyártását illetően, és azt állította, hogy a gyár drágább üveget állít elő a Csehországinál és ezért nem köt üzletet. A többi keresuvíz forrás — az Apollináris és Laser cég kivételével, mind ügyfelük lett. A borospalacküzlet is jelentősen fejlődött, csupán a konyakos palackok kereslete csökkent, mivel a nagyobb gyárak, így a gróf Keglevich István, gróf Eszterházy cégek külföldről szerezték be üvegkészleteiket.

32 Az EMÜ Rt. igazgatósága a 90-es évek második felében határozta el, hogy pénzügyi helyzetének szanálása és a súlyos kamatterhek miatt aggasztó bankhitelek visszafizetése céljából a salgótarjáni palackgyárukat a társulattól különválasztják ós részvénytársasággá alakítják át. A részvényesek 1899. évi közgyűlésen a tranzakcióhoz hozzájárultak. Ezekután fordultak a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a salgótarjáni palackgyáruk részére engedélyezett állami kedvezményeket az általuk alakítandó Rt-re is átruházhassák. A miniszter a kamarán keresztül értesítette az Rt. vezetőit, hogy a pénzügyminiszter hozzájárulásával az 1894. május l-jén a 29 709 szám alatti rendeletével kiadott és az 1893. december 10-től, mint az üzembe helyezés napjától számított 15 éven át engedélyezett állami kedvezményeknek — az idézett rendelet szerint megszabott terjedelemben — átruházását előzetesen kilátásba helyezte 1899. december 16-án. Az igazgatóság a felhatalmazással azonban néhány évig még várt, abban a hiszemben, hogy az üzleti eredmények megjavulnak. így csak 1904-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Hazai Bank sürgetésére hajtotta végre a tranzakciót.

33 Az 1900-as évektől a salgótarjáni palackgyár rendelések hiányáról nem panaszkodhatott. Ezt az eredményes munkát látva ós méltányolva, a kereskedelmi miniszter 1903-ban újólag 90 000 Korona segélyben részesítette az Rt-t. A segély lényegében azt a célt szolgálta, hogy abból a palackgyár alapítására felvett államkölcsönt törleszteni lehessen. A kölcsön háttere pedig a következő volt. A kereskedelmi miniszter 1893. december 27-én 442/44/1893. sz leirata alapján az EMÜ Rt. salgótarjáni gyára részére 180 000 Korona kölcsönt utalványoztak ki, oly módon, hogy ebből 1893— 1894—1895 években 60—60 000 koronát folyósítottak. Az a kölcsön az első tíz esztendőre kamatmentes volt, 10 év elteltével pedig további 10 év alatt minden egyes fentebb felsorolt részfizetés 20 egyenlő részletben 2%-os kamattal együtt lesz visszafizetve. Ezek szerint az első részfizetés 1903. június 30-án lett volna esedékes. A kereskedelmi miniszter 3817/IX./1903. számú leirata alapján ezt a fizetési határidőt hajlandók voltak meghosszabbítani. A legelső fizetés ezek szerint 1908. június 30-án volt esedékes. Azonban a halasztást olyan feltételhez kötötték, hogy a salgótarjáni palackgyár üzemét úgy fejlessze, hogy 5 év után a jelenlegi 7 millió helyett évenként legalább 14 millió darab palackot állítson elő. 1903-ban ugyanis a gyárban már két kis kádkemence, egy-egy fazékkemence volt üzemben, a nagy kádkemence pedig 1895 óta üzemen kívül állt. A gyártás természetéből adódóan minden esztendőben 8 hétig szünetelt a termelés, ami alatt az üzemben levő kemencéken a szükséges javításokat elvégezték. Felmerült annak a terve is, hogy az üzemen kívül álló nagy kádkemencét kettévágják, illetve egyik felének egy kis kemencére való átépítésére vállalkoznak, amivel egy tartalékkemencét nyernének. Ennek segítségével az üzem az egész esztendőben folyamatosan tudott volna termelni. A jelenlegi 7 millió palack gyártását a további 8 heti termeléssel 8,2 millióra emelnék. Évi 14 millió palackhoz 4 kis kádkemence és az ezekhez tartozó tartalék kemencére lett volna szükség. A gyár vezetői szerint kifogástalan minőségű üveget csak az ún. kis kádkemencékben lehet előállítani. Ezért új hűtőkemencék, munkásházak, osztályozók, raktározó és csomagoló helyiségek építése szükséges, amelynek költsége hozzávetőlegesen 400 000 koronát tenne ki.

34 293