Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

1903. október 6-án az EMÜ Rt. a fennálló állami kölcsön elengedését kérte a salgótarjáni palackgyár megfelelő nagyobbítása ellenében. Ebben az előterjesztésben kötelezték magukat arra, hogy 1904 végóig a salgótarjáni palackgyár termelőképességét 11 millió db-ra fogják emelni. Ennek fejében a gyárat is nagyobbítani fogják, feltéve, ha a gyár alapításakor adott kölcsön kötelező törlesztését (az 1903-ban esedékes 6000, 1904-ben 12 000, 1905-ben 18 000, 1906-ban 18 000, 1907-ben 18 000 és 1908-ban 18 000 korona) elengedik, vagy pedig hasonló összegű részletben folyósítható állami segélyt engedélyeznek. Az Rt. szerint a két pénzintézettől: a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól és a Hazai Banktól kell pénzt kérniük, mert ezeknek tartoznak tetemes összeggel. Az Rt. szerint kérelmük lényege végül is az, hogy ha a követelmények megfelelnek, akkor az ingatlanra a kincstár javára bekebelezett zálogjogot a fenti 90 000 korona erejéig töröltethetné a miniszter. A tervek szerint 1908-ban, vagy legkésőbb 1909-ben palackgyáruk termelését a kért 14 millió darabra emelik, feltéve, ha eddig az ideig az említett kölcsönök hátralékos részleteit (1909—12-ig 18 000 korona, 1913-ban 12 000 korona, s 1914-ben 6000 korona) elengedik, vagy állami segély formájában engedélyezik s egyúttal a zálogjog törlését is elvégzik.

38 Az EMÜ Rt. a miniszter 1903. október 23-án kelt (66 050/IX./A. sz.) leiratára november 21-ón a következő választ adta: ,,Ha az október 6-i beadvány kéréseit teljesítik, akkor készen állnak arra, hogy a salgótarjáni gyárban egy új kádat, 11 műhellyel építsenek, hiszen az alapépítmény már megvan, a felépítményhez a kiadásaik a következőképpen alakulnának: a kád felépítésére 25—30 ezer korona, új munkáslakás építésére 15—20 ezer korona, üzemtőkére 125 ezer korona lenne szükséges, melynek eredményeképpen a gyár évente 250 ezer koronával többet tudna gyártani. Még egy új kéményt is kellene építeni, ami szintén 10—15 ezer korona kiadását vonná maga után." 1903-ban a palackgyárban 250—290 munkást foglalkoztattak. A kibővítés során további 75—100 munkás alkalmazása válna szükségessé: 22 mester, 22 segéd, 22 behordó, 4 fűtősegéd, 2 olvasztósegéd, 3 selejtező, 1 lakatos, 1 fazekas és 20 csomagoló és udvari munkás. Mint ismeretes, a gyár alapításakor az egész munkásállományukat külföldről kellett toborozni. Jelenleg a munkások 75—80%-a már magyar honosságú. A gyárban a kibővítés után 1 millió 500 ezer kg üveggel többet tudtak termelni. Az előállított palackok száma azonban nem lehetett mindig azonos mennyiségű, mivel a palackok száma mindig attól függ, hogy nehezebb vagy könnyebb, nagyobb vagy kisebb palackokra van-e megrendelésük. Amíg a literes keserű, vagy ásványvizes palackok átlagos súlya 420—450 gramm, addig a literes söröspalackoké 720—750 gramm. A gyárban ugyanis minden palack súly szerinti rendelés alapján készült ós ugyanilyen elv alapján számolták is el. A gyárnak állandó üzembentartása sem lehetséges (s ehhez a fentebb már említett munkáslétszámot állandóan alkalmazzák),mert ez attól függ, hogy elegendő mennyiségű megrendelésekkel vannak-e ellátva ? Ha nincs megrendelés a raktárra történő termelés lehetetlen, mert ezek a palackok, mint üvegcserepek értékesíthetők csak ezek után. (Mert minden vevő saját, külön az üveg falába sajtolt cégjegyzést kórt.)

36 Gyökeres változás az ipar állapotában, mint erőteljes fellendülés csak akkor lehetséges, ha Magyarország az önálló gazdasági berendezkedésnek „nemcsak jogi, hanem tényleges állapotába is lépnek" — írja a kamarai jelentés 1904-ben —, mert a világpiacon csak egy erőteljes, önálló, független ipar fogja megállni a helyét. A gyárak számában növekedés csak egy volt, mert Nagykürtösön egy kvarc üvegmosó épült. Az üveggyártás még mindig érezte az osztrák ipar túlságosan is nagy konkurenciáját. 294