Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

szurokmű, egy fazekasműhely, egy fazekasmalom, valamint egy hozzáépített kovácsműhely. A kovácsműhely mellé egy nyolcszögletű, 25 m magas kéményt építettek. A homoktároló (30,7 m hosszú, 7,1 m széles és 2,4 m magas) volt. 3. Ládaműhely, deszkaraktár 4. Burgonyás pince a föld alatt, 4,6 m hosszú, 5,1 m széles. 5. Jégverem szintén a föld alatt, szalmatetőzettel 17,6 m hosszú és 5,1 m széles.

so Az EMÜ Rt. salgótarjáni igazgatósága felett 1899-ben kezdtek vésztjóslóan összecsapni a hullámok. A válság okaként több hazai cég nem megfelelő támogatását jelölték meg. A gazdasági bajok vélt okait azonban visszautasították a megvádolt vállalatok. így többek között tiltakozott az SKB Rt. nevében Chorin Ferenc is, mivé az Rt. átiratát jogosan úgy értelmezte, hogy a magyarhoni üvegipar pangása a szénkérdésre vezethető vissza, és ezzel kapcsolatban az SKB Rt. lett volna okozója a tünetnek. Mivel az SKB Rt-nek nem volt feladata az okokat keresni, — melyek a magyar üvegipar hanyatlását előidézték —, azt azonban felismerték, hogy a hanyatlás minden esetre más körülményekre vezethető vissza. De mi is a valóságban a helyzet ? A ,,Salgó" az Rt. üveggyárainak az első pillanattól fogva hathatós segítséget nyújtott, közbenjárt a gyári telek beszerzésénél s engedélyezték azt is, hogy 30 000 Ft-os hitelt kapjanak annak ellenére, hogy a vállalat működése érdekében rendkívül olcsó szénárakat állapítottak meg. Későbbiekben eltekintettek a szénszállítási szerződés pontjaitól, amikor kiderült, hogy az olcsóbb szénfajtájuk (16 és 21 krajcár) és a 32 krajcáros Róna, vagy Lajos tárnái aknaszenük nem felelt meg az üveggyár céljainak. Ezért változatlan ár mellett vegyes inászói aknaszenet — melynek a minősége a legjobb volt — bocsátották az Rt. rendelkezésére. Amíg ugyanezt a szenet Budapesten a 21 krajcárnyi fuvardíj és illeték mellett 36—38 krajcárért értékesítették, addig az üveggyárnak ezt 32 krajcárnyi árban engedték át. Az EMÜ Rt. sérelmei között felemlítette azt is, hogy versenytársa az aussigi Üveggyár 16 Ft/q-s szénnel dolgozik. Az SKB Rt. vezetősége cáfolta ezt, a Weinmann aussigi cég nyilatkozatára hivatkozva, akik 30—40 millió q szenet hoznak forgalomba évente és ott az üveggyárak a „mittelkohl" szénért 31 krajcárt fizetnek. Ez a kb. 4500 kcal értékű szén a tarjáni „akna" szénnek felelt meg, melynek azonban 5000 kcalóriája volt. Ezek után jogosan szögezték le, hogy a hazai üvegipart a szénkérdés semmi esetre sem befolyásoljg hátrányosan, mert hogyha ez az iparág mégsem fejlődhetett a kívánatos mértékben, az csak olyan körülményekre vezethető vissza, melyek a szénkérdéssel nincsenek összefüggésben, illetve nem olyan mértékben, mint azt az EMÜ Rt. vezetősége állította.

31 A szénprobléma ellenére 1899-ben a salgótarjáni gyár termelése elérte a 4,3 millió darabot. A fazekas kemencében megkezdték a színes szódás üvegek gyártását is. A termelés emelkedése hozta magával, hogy az osztrák palackgyárosok figyelme a tarjáni gyár felé fordult. Kartelltárgyalások kezdődtek az Rt. képviselőivel, de hamarosan megbuktak az osztrák gyárak elfogadhatatlan követelései miatt, akik a magyar palackfogyasztás 50%-ára tartottak igényt. A hazai gyárak megfélemlítésére bejelentették, hogy Magyarországon saját gyárat kívánnak felállítani. Miután ez a kellő hatást nem érte el, támadásba mentek át és az árakat 15—30%-kai lenyomva akarták a tarjáni gyár üzemmenetét megbénítani. A gyár azonban már megállt a lábán, rendelésekkel bőven el volt látva. A söröspalacküzlete sikeres volt, de a sörfőzdék a „Korona hitelesítést" meg akarták szüntetni. A keserűvíz források közül a Saxlehner cégtől egymillió palackra kaptak megrendelést. A Hirschler Mór cég feltéte292