Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

vállalkozásai következtében a társulat részvényei véglegesen a Hazai Bank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank letétébe kerültek.

13 Az 1896-os év az ezredéves országos kiállítás jegyében telt el. Itt különösen kitűnt a Kossuch cég azzal, hogy ők kezdték el a kivitelre való rendszeres tömeges üvegtermelést. De ez az év volt a magyar üvegipar számára a krízis kezdete is. A kamara területén 3 gyár szüntette be termelését, mivel az üzleti viszonyok kedvezőtlenek lettek. A táblaüveg kivitele csökkent, a behozatal pedig országosan fokozódott. A kezdődő bajok okának azt lehet felhozni, hogy azok a területek (Szerbia és Bulgária), amelyek eddig piacot jelentettek a magyar gyárak számára, — így a kamaraiak számára is —, gyáriparuk fejlődése következtében, melyben az üvegipar fejlődése is meggyorsult, a hazai fogyasztást már ki tudták elégíteni. Az EMÜ Rt. először a veszteséges herendi porcelángyárát adta el ebben az évben, mert a kedvezőtlen üzemi viszonyok és a konjunktúra továbbra is éreztette hatását. Vigaszul csak az szolgálhatott számára, hogy a salgótarjáni gyár fokozatos fellendülését észlelhették. Állandó, folytonos üzemben volt 3 kádkemence, mely normális viszonyok között kb. millió palack készítését tette lehetővé. A kibővült vevőkör, az új nagyobb kereskedelmi szerződések már azt jelentették, hogy a nagyobb mennyiséget is el tudják helyezni. Ekkor a gyár objektumai a következők voltak: két hutaépület, az egyik 58,70 m hosszú, 18,95 m széles, 7 m magas, a másik 23,40 m hosszú, 17,10 m széles, 5,30 m magas kisebb hutaépület ós az ehhez csatlakozó hűtőkemence és palackosztályozó épület. A hutáknak belső berendezéséhez tartozott még egy köralakú és három négy — szög alakú kádkemence is. Ezen kívül volt egy 35 LE-s erőtelep, a kazánháznak 22 nies kéménye, lakatos, kovácsműhely, ládakészítőműhely, szalmaraktár (fészer), ke verőház, fonoda és egy emeletes igazgatói épület. A raktárépület nem volt a gyárban, ezért a készárut szabadban, összesen 497 db faállvány on,,,fach"-on tárolták. A munkáskolónia öt 10—10 lakásos, egy 7 lakásos, egy emeletes T alakú házból állt. Összesen 100 tényleges munkáscsalád részére építették. Minden lakáshoz szoba—konyha—éléskamra; sertésól—szénkamra tartozott.

14 Ezen kívül a telepen volt még hússzék a 6. és 7. lakóház között, egy zsindely tetős faépületben. Az igazgatósági épület egyemeletes volt, mindkét oldalán földszintes épületek kapcsolódtak hozzá. A földszinten négy szoba, két éléskamra, két konyha és WC, az első emeleten öt szoba, konyha és éléskamra volt. Belső falépcső vezetett az emeletre. A hozzáépített földszintes épületekben két szoba található, az épületnek a tetőzete zsindelyes. Ehhez tartozott még egy disznóól is az iparvasút másik oldalán. A gyártelephez tartozó épületek közül meg kell még említeni a szalmaraktárt és a kosárfonóműhelyt is. Ez az épület fából készült 37,5 m hosszú, 12,5 m széles, és 2,2 m magas volt. Az istállóépület a bejáró közelében épült és ebben volt még a mosókonyha ós a kocsiszín is. A portásház közvetlenül a gyár bejárata mellett egyszobás, favázas falú, zsindelytetős épület volt, melyhez még egy csűrt is építettek. A szabadban levő udvari épületek a következők: a hutaépületek mellett ós között nyitott polcok ,,stelázsik" (polcos állványok) álltak. A hosszúságuk 2,5 m-től 5 m-ig, a magasságuk pedig 1,5 m-től 2 m-ig váltakozott. Az egész polcrendszert oszlopokból, lécborítással készítették, a negyedik oldalát nyitva hagyták. A hutának mind a négy oldalán összesen 650 méter hosszú kerítés húzódott.

15 Az 1897-es évben a kamarai jelentés megállapította, hogy a már többi iparágban tapasztalt válság eredményeként a tőke visszavonult a gyáralapításoktól. Az üvegipar határozottan válságba került. A besztercebányai kamara, a miskolci ós budapesti kamarával 1897. június 23-án 283