Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

16, táblázat A salgótarjáni palackgyár kimutatása munkásairól 1896.;;

19 Munkás létszám összesen Magyar Idegen Havidíjas 25 16 10 Üvegfúvó 66 38 28 Behordó 60 60 — Olvasztó 3 3 — Kavaró 14 14 — Ápoló 1 1 — Válogató 11 11 — Anyagkeverő 6 6 — Lakatos és kovács 6 6 1 Asztalos 2 2 — Napszámos 11 11 — Agyagkamra 6 6 — Cserép napszámos 3 3 — Homok napszámos 4 4 — Csomagoló 13 13 — Kötöző 6 3 2 Kosárfonó 3 3 —• Vagonos 5 6 — Munkások 245 203 42 Fúvósegédek 46 46 — Összes munkás: 291 249 42 (100%) (86%) (14%) együttes ülést tartott. Céljuk az volt, hogy megállapítsák a válság okát és lépéseket javasoljanak leküzdésére. Az okok között megemlítették többek között a fatüzelést, és azt, hogy az iparban létesített gyárak nem tartottak lépést a technika haladásával a maguk ósdi rendszerénél. A közvetlen tüzelés megdrágította az árut, hiszen nyolcszor annyi tüzelőfát igényelt, mint a regeneratív kemence. A telephely megválasztásuk is sokszor elhibázott volt, és a rossz alapanyagból versenyképes gyártmányt nem tudtak előállítani. Nem jutottak közös nevezőre a gyárak, így a szükségleten felül termeltek, ami a készletnövekedését és az árcsökkenést eredményezte. A felsorolt válságokkal szemben a kamara évi jelentése ellentétes volt. Ez kitűnik abból is, hogy a kamara jónak és korszerűnek ítélte meg a gyárak felszerelését, mert hiszen regeneratív kemencék épültek, a termékek jók ós szépek voltak, sőt a túltermelés sem következett be. Hogy mégis készletfelhalmozódás észlelhető, annak az az oka szerintük, hogy az osztrák gyárak termékeiket olcsóbban adták el a magyar piacon, míg a magyar gyárak készítményeinek előállítási árai jóval magasabbak voltak. így a válság igazi okát „a Monarchia velünk vámszövetségben levő másik felének üveggyárai idézték elő, amelyek a jobb időből származó tartaléktőkére támaszkodva megkezdhették az actiót a magyar gyárak ellen." 284