Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

Az 1873-as bécsi világkiállításon a nógrádi kiállítók között (a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Losonci Posztó és Gyapjúdivatárugyár mellett) szerepelt Jeszenszky Samu és Dániel, valamint Bóth Ernő „első magyar kőszénnel tüzelő" csókási üveggyáruk termékeivel. Az Andrásfalvához tartozó (Salgótarjántól délre elterülő puszta Zagyvapálfalvaként ma Salgótarján része) kis bányatelepen 1869. július 10-én Gyürky Ábrahám szénjogainak megvételével alakult meg a Jeszenszky Dániel csókási bányavállalat. De nemcsak bányaművelési jogot, hanem a pusztán található békasóra (kvarchomok) nézve is ingyenes ásatási és szabad felhasználási jogot is szereztek az „üveg ipar üzlet fenn állása idejéig". Bóth Ernő Nógrádban már korábbról ismert üveggyári vállalkozó 1873-ban csőd miatt felhagyott a hámori és felsőbzovai üveggyáraival és Csókáspusztán tűnt fel, korábban mint szénkutatási ós feltárási joggal rendelkező vállalkozó, majd Jeszenszkyék társa az üveggyári vállalkozásban 1872. április 7-től. Egy év múltán már kiállításon vesznek részt produktumaikkal ! 1874. szeptember 17-én a társas cég a 617 holdnyi területre nyert békasó ásatási és üveggyártási célra nyert felhasználási jogot felosztották 1/3—1/3 arányban a Jeszenszky testvérek, a csókási üveggyár és Bóth Ernő között. A csókási szénbányászati jogot 1881. augusztus 10-én a Magyar Országos Bank Rt. vásárolta fel, s ennek révén került ez a terület az alakuló Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. tulajdonába. Az Erzsébet-huta néven szereplő csókási vállalkozás már mint bányászattal kapcsolatos objektum tűnik csak fel ezek után. Az sem lehetett véletlen, hogy a salgótarjáni vállalkozás szervezői telekvásárlási céllal éppen Szilárdy (Mumhardt) Ödönt keresték meg 1892. decemberében. Szilárdy ugyanis nemcsak földbirtokos, hanem korábban hutatulajdonos is volt Salgótarjánban. Egy 1880. szeptember 13-án készített bányatérképen, mely „Györgybányatelep fektetési térképe" volt, a Gusztáv bányamezőben, a mai üveggyárral átellenben a községbe vezető országút jobb oldalán található az üveggyár épületének rajza, üveggyár felirattal. Egy másik, az alábányászottságot is tükröző német feliratú bányatérkép Glas Hütte néven ábrázolja „Neu Schachtes", azaz Új-akna felirattal a huta épületét. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Új-aknai bányája (1869—1882) és annak folytatásaként a Forgách-akna (1883—1907) területén állhatott az üveghuta, melynek homokbányáját később az új üveggyár is megvette és használta. A Szilárdy-féle huta a bányaigazgatóság iratai szerint 1888-ban tűzvész során dőlt romba." A részvénytársaság 1893. február 22-én kötötte meg a szerződést Szilárdyval, aminek értelmében a gyártelep és munkáslakások céljára 22 400, homokbánya céljára 7200, összesen 29 600 négyszögöl nagyságú területet vásároltak meg. A terület a vasútvonal és az országút között, a község déli részén elterülő, akkor még mocsaraslápos rét egy része volt. Az országút keleti oldalán körülbelül 250 méterre volt a zöld üveg gyártására alkalmas homokbánya. A gyár építkezése — az Rt. hatodik gyáraként — 1893 tavaszán megkezdődött, zömében külföldi munkásokkal.

3 Az egyezség lényegében már 1892. decemberében létrejött. Erről Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter is tudomást szerzett. Kitűnik ez abból is, hogy közölte egy másik kérelmezővel — Sichermann Sámuel Egeres-Forgácskúti (Kolozsvm.) bányabirtokossal —•, aki a palackgyárat nem Salgótarjánban, hanem Egeresen javasolta felállítani, hogy javaslata tárgytalan, mert az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. Salgótarjánban a szükséges telket már megvásárolta.

4 Az építkezések 1893. április elején kezdődtek meg Baumhorn budapesti mérnök tervei alapján Szvoboda salgótarjáni építész irányításával. Júniusra már a belső berendezésén dolgoztak a gyárnak. Az építkezés megindulását a községi jegyzőkönyv 280