Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

egy utalása is rögzíti: „. . . már építés alatt lévő üveggyárhoz szükséges" munkaerőre is hivatkozva kérték a kocsmák számának szaporítását 21-ről 24-re.

5 1893. augusztus 30-án a község vezetői előtt felolvasták Gotthardt Bálint üveggyári felügyelő átiratát, amelyben az üveggyár építésénél alkalmazott munkások „garázdálkodásainak" megszüntetésére időszakonként rendőrőrjárat kiküldetését kérte. Ezt a kérést használták fel a község vezetői arra, hogy a községi rendfenntartó erők számát növeljék. A község vezetői szerint újabb intézkedésekre is szükség van, mivel az üveggyárnál a közeli jövőben a megnyitás alkalmából kb. 4—500 külföldi munkás kap alkalmazást. Ezért úgy vélték, hogy a községi rendőrök számának növelése nélkülözhetetlen, mert a gyár előreláthatólag október—-novemberben kezdi meg üzemét, amikoris a családtagokkal 1200—1500 emberrel gyarapszik a község. Továbbá:,,hogy különösen az üveggyárnál kivétel nélkül idegen socialisticus eszmékkel saturait elemek lesznek szükségként alkalmazva, melly eszmék az előbb nevezett nagyvállalatok munkásai között is feltétlenül terjeszteni fognak ... a folyton szaporodó egyéb kereskedelmi és iparvállalatoknál is szükségként alkalmazott napszámosok is rendkívül nagy számban özönlenek be a községbe munka keresés végett . . . önként következik a községi rendőrség teendőinek folytonos szaporodása ..." Ezért a meglévő 9 főből álló községi szolgaszemélyzetet két rendőrrel fogják megnövelni.

6 őszre felépült az üveggyár hutacsarnoka és egy folyamatos üzemű Siemensrendszerű zöldpalack gyártására alkalmas regeneratív gáztüzelésű kádkemence. Ezen kívül keverékház, műhelyépület, kazánház, erőmű és még néhány munkás lakóház. A kádkemencén 11 műhelynyílás volt, a termelést két műszakra, azaz 22 műhelyre tervezték. (Egy kéziműhely összetétele két üvegfúvó — mester és segéd, valamint egy behordó volt.) A legelső regeneratív kádkemence 9,5 m hosszú és 6,5 m széles, 100 tonna súlyú ömlesztett üveganyag befogadására volt alkalmas. (Ez volt az I. sz. kádkemence.) Az üveganyag olvasztása — szemben a közvetlen fatüzeléses üveghutákkal — generátorral fejlesztett világító gázzal (CO) történt. A kádkemencék tervét Robert Dralle, hamelni üvegipari technikus tervezte évi 12 milliós zöldpalack gyártására. A tervezett két nagy kádkemencét egy kisebb kádkemence és egy fazekaskemence építése követte volna, de az igazgatóság mivel csak fokozatosan kívánta bevezetni a tömeggyártást, úgy döntött, hogy kezdetben csak egy kádkemencét építenek meg.

7 A gyárat 1893 őszén, pontosabban november hónapban helyezték üzembe. Annyi bizonyos csak, hogy novemberben üzembe állt 60 állandó munkással. Egy 1894. évi jegyzőkönyv szerint is: „üzemét ugyanazon év (1893) November havában kezdette meg s azt csak a folyó évben (1894) kezdette a munkások szaporításával fejleszteni." Egy kamarai jelentés ugyanekkor 162 férfi és női munkást említ. A gyár hivatalos üzembe helyezésének napja 1893. december W-e volt. Az avató ünnepségen megjelenő kereskedelemügyi miniszter további támogatására is számítva a gyárnak ekkor adták a „Lukács Béla Huta" nevet. Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. részéről Dr. Chorin Ferenc ogy. képviselő, mint a társaság elnöke, Földiák Gyula alelnök, Földiák Vilmos, Dapsy Viktor, Garay Károly, Dr. Dezső Simon igazgatósági tagok vettek részt az avatáson. Földiák Gyula a következő szavakkal üdvözölte patrónusukat : „. . ."Itt állnak a nagy méltóságodnak hevét viselő Lukács Béla huta falai, a gyár kéménye már füstölög s a munkások csak nagyméltóságod intését várják, hogy kivegyék a kemencéből az izzó masszát s ezzel egy új iparág gyártását kezdjék meg Magyarországon". Lukács miniszter válaszbeszéde után tekintették meg a gyárat, melyet a korabeli tudósító ilyennek látott : „ ... a munkaÁOx.