Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

következtetését a balassagyarmati lapszerkesztő. Erre azonban még tíz évet kellett várni s egyáltalán nem véletlen, hogy a megalakulás is 1882-ben történt, a nemzetiségellenes mozgalmak nagy nógrádi nekibuzdulásának kezdetén.

65 Komjáthy Anzelm kis monográfiájában összefoglalta az Intézet alapszabályait, amelyből a szándék egyértelműen kiderül : A megyebeli nem magyar ajkú községekben a magyar nyelv tanításában kitűnt népiskolai és kisdedóvó intézeti tanítók, tanítónők, óvónők pénzbeli jutalmazása. Hasznos magyar nyelvű iskolai tankönyveket kívánnak kiadni díjtalanul vagy nagyon olcsón a gyerekeknek. A magyar nyelvet és a nemzeti szellemet támogató egyéb egyletek könyvekkel való támogatása.

66 De az alapszabályon túl néhány adat is igazolja, hogy a Nemzeti Intézet a 80-as években minden erőt konkrétan erre a célra fordított. Illetve nem is lehet tudni, hogy mindet-e, hiszen 1885-ben az Intézet vagyona 15 300 ft volt, míg a kiadása mindössze 790 ft, ami aránytalanul kevés és egyáltalán a működésének a tényét kérdőjelezi meg. 1884-ben 24 néptanítót jutalmaztak meg 20, illetve 50ft-tal, akik az Intézet céljai szellemében dolgoztak. 20 db fali olvasótáblát, 50 db Bárány-féle ABC-s könyvet, 120 db Gönczy-féle olvasókönyvet és 50 db Bárány-féle olvasókönyvet vásároltak és osztottak szét az iskolák között. S mindezek mellett beléptek a Felső Magyarországi Közművelődési Egyletbe is mint jogi személy. (Ez is a kiadás rovaton szerepel. A belépés azonban nem volt egyértelmű, mert számosan voltak olyan tagok, akik féltették a Nemzeti Intézet hatékonyságát egy másik hasonló célú társaság létrejöttétől. Nem akarták és nem bíztak az új egyesületben, mondván, hogy a kitűzött cél „sokkal biztosabban érhető el oly egyesület által, mely félévszázados múlttal s máris 15 000 ft alaptőkével bír, mint egy létesítendő s minden esetre problematikus egyesület által..." (Két hónap múlva viszont a választmányi ülésen már a belépést szorgalmazták, minden bizonnyal megfelelő instrukciókat kaptak felfogásuk megváltoztatásához.)

67 Mindenesetre ez a döntés alapvetően nem változtatta meg sem működési területét, sem hatékonyságát. 1890-ben vagyona alig emelkedett. Értékpapírban volt 16 200 ft, készpénzben 1390 ft, kötelezvényekben 500 ft, hátralékos tagdíj 200 ft, kamatok 75 75 ft. Ez összesen 18 365 forintot tett ki. Talán ez is magyarázza, hogy a nagyszabású, az egész megyére kiterjedő akciókkal felhagytak s kimondták, „hogy a Nemzeti Intézet minden szellemi és anyagi erejét egy-egy tót község felé fogja irányítani mindaddig, míg ezen községek a magyarság részére meg nem hódíttatnak." Elsőként Csehbrezó és Maskova lett a cél, ahol kisdedóvót és népkönyvtárat kívántak felállítani.

68 Komjáthy könyvecskéjéből a korábban említett számadatokon túl is kapunk újabb információkat az iskolákra vonatkozóan. Ezek ha nem is egyeznek meg teljesen az előző fejezetben írottakkal, de némileg finomítják azt a vizsgált időszakra nézve. A szerző szerint 1880-tól indult meg az iskolák magyarosítása. Ebben az évben 304 népiskolából 169 volt tiszta magyar, 3 német, 132 szlovák tanítási nyelvű. 1895-ben 309 iskolából 225 tiszta magyar, 6 szlovák, 78 vegyes tanítási nyelvű. Bármennyire is eltérőek az adatok, a tendencia itt is nyomon követhető : a magyarosító politika ezen másfél évtizedében csaknem teljes egészében sikerült felszámolni a szlovák nyelvű tanítást. A Nemzeti Intézet mellett kisebb-nagyobb magán kezdeményezésekről is tudunk a megyében, amelyek ugyancsak ezt a célt hivatottak segíteni. így pl. id. Fáy Albert létrehozta a Stephania alapítványt, amelynek kamataiból évente segítettek egy magyar nyelven jól oktató tanítót, illetve ahogyan írták ,,tót környezetbeli" szegény diák tankönyv vásárlását támogatják.

69 258