Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület szervezéséről már 1882-től vannak hiradások a megyei lapokban.

70 Az indoklás a megszokott: a fő veszély a pánszlávizmus. Elrémítő kifejezéseik nem ismernek határokat : „A panslavizmus élősdi féregesoport; Nógrád megye sem mentes országunk ezen parasytáitól ; elrejtve magas bérczeink között, titokban rakják a hazaárulás fészkét ..." Ezért kell tehát támogatni a most megszervezendő Felvidéki Magyar Nemzeti Egyesületet (még ezen a néven nevezték), ezért kell előfizetni a Galgóeon megjelenő Felvidéki ör című lapot, amelynek címe feladatát is elárulja. Majd a névtelen szerző riadót fúj és jeles zoológiai ismeretekről tesz tanúságot: ,,Csapjunk fel tehát mindnyájan a felvidék nemzetőrei közé, gyújtsuk meg bérczeinken a hazaszeretet lánggal lobogó őrtüzeit, hogy azok fényétől rémülve rebbenjen szét a Hazánk ellen sötétben fondorkodó pánszlávok két életű denevérserege." A cikkíró aggodalma jogos, a nemzet jövőjét félti: „Jövőnk is nagy részben ezen kérdés helyes megoldásától függ." (Neki lett igaza, csak éppen más előjellel, mint gondolták.) A harci riadó nem hangzott el visszhangtalan a Kárpátok bércei között. Egy esztendő múltán 1883 februárjában már a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület alakulását adta hírül Odeschalchi Gyula herceg, az Egyesület elnöke.

71 A felhívás ittis megfelelt a műfaji követelményeknek: bombasztikus kifejezések minden konkrétum nélkül. „Mozgalom indult meg a hazában szerteszét, minden ponton. A hatalmas programot megszülte a vajúdó kor méhe. A magyar állam-eszmét teljes érvényre emelni, a magyar nemzeti egységet megteremteni, a magyar nyelvet, mint az egységes állam és nemzet nyelvét fölényre juttatni, elszlávosodott magyar testvéreinket visszamagyarosítani, szóval a második honalapítás nagy munkájához látni" ez az a program, amelyet ez a mozgalom kibontott zászlajára hímezett. A későbbiekben sem csökken szavainak izzása, az Alföld magyarjait hívja csatlakozásra, mert ők azt hiszik, hogy ott lent nincs nagy baj, pedig most mindenkire szükség van. Az utolsó mondat pedig egyértelműen fenyegetés amely lassan-lassan bevált szokás lett. „Aki megértett minket, módjában is áll, de mégsem támogatja szent ügyünket, az ne mondja magát magyarnak." Úgy tűnik, legalábbis az első években az a fenyegetés hatástalannak bizonyult. Egyre-másra jelentek meg a tagtoborzás! felhívások, rendre eredménytelenül.

72 Túl sok társadalmi akció indult ekkor amelynek mindegyikében elvárták az úri osztály minden képviselőjét. S mindenhol fizetni kellett s lehetőleg felülfizetni. S ha meg is ígérte ugyan az illető, s amit lehet elbliccel, időnként azért fizetni kellett. Ennek következménye, hogy a megyében csak lassan, vontatottan alakult meg a helyi fiók. 1884 februárjában jelentették be, hogy létrejött a helyi fiók szervező bizottsága élén Kövy Tivadarral és március 9-re tűzték ki az alakuló közgyűlést. A nagyhangú tudósítás szerint Nógrádban nem is a pánszlávizmus a fő veszély „azzal a 9—10 panslav lelkésszel és ugyanennyi tanítóval utóvégre is könnyel el lehet bánni", hanem a magyar nyelv ismeretének a hiánya. A márciusi alakuló gyűlésen vita volt arról, hogyan fog itt dolgozni két hasonló célú egyesület ? Vajon ez nem vezet-e majd az erők széfotrgácsolásához ? (Eddigre 123 jelentkező volt a helyi csoportba.) Végül is elhalasztották a megalakulást és felvették a kapcsolatot a Nógrádi Nemzeti Intézettel. (Az ő vonakodásukra is utaltunk már.) Az egyeztetett egyesületi érdekek után májusban törtónt a FMKE helyi csoportjának megalakulása. Május 22-én 140 tag lépett be az egyesületbe. Igazgató Kövy Tivadar takarékpénztári tisztviselő lett, a jegyző Komjáthy Jenő. A választmányi tagok között találjuk Bodnár István ügyvédet, Harmos Gábor megyei főügyészt, Horváth Danó lapszerkesztőt, Kaposy István tanárt stb.

73 259