Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

Egyesületet, amely hasonló időpontban alakult meg. Elődje az 1875-ben alakult Nagybecskereki Magyar Olvasókör volt, amelynek eredeti célja: „a polgárok hazafias érzületének ápolása ; önművelődés ; Nagybecskereken a magyar nyelv fenntartása és terjesztése; magyar lapok hordatása; magyar kölcsönkönyvtár létesítése.

61 1884-ben határozták el a megyei szintű működést és 1885 szeptemberében alakultak meg. Az alakuló ülésig 190 tag jelentkezett,amelyből 95-en voltak jelen. A taglétszám 1886-ra 335 főre nőtt. Három év alatt a vagyona 4457 forint lett. Rendeztek magyar nyelvű színi előadást, nyelvi tanfolyamot, könyvtárat tartottak fenn. 6k maguk is érezték, hogy ez kevés, de nem tudtak többet tenni. Tehetetlenségük oka : „nemcsak a vagyoni erő hiánya volt, hanem egyrészt a részvétlenség az egyesület iránt."

62 Ez a részvétlenség a továbbiakban sem csökkent, az éves közgyűléseken 7—10 fő vett részt, nem fizették a tagdíjat s 1892-re a tagdíjhátralék 4000 ft-ra nőtt. Ismerve a közművelődési egyesületek működését, azt kell mondanunk, hogy a Torontál megyeieké volt a tipikus. Már az első, 1887-es egyesületi kongresszuson arról panaszkodtak a résztvevők, hogy kevés a pénzük, kicsi a taglétszámuk. Sokan nem is válaszolnak a tagsági felhívásokra és „némely helyeken meg kell elégedni azzal, hogy létezik." Igaz Felkai Lászlónak az a megállapítása, amely szerint „kimutatható, hogy az 1880-as években létrehozott szervezetek nem képesek gyökeret ereszteni a nép között, így mélyen felszívódni és a kívánt hatást gyakorolni a nemzetiségekre."

63 A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület nem nógrádi szervezésű. Elsősorban a felvidék szlovák lakosságú vármegyéire terjesztette ki működését, de a szervezők elvárták, hogy Nógrád is csatlakozzon az egyesülethez,mert e területen is jelentős számú szlovák népesség élt. De mielőtt erről szólnánk, feltétlenül meg kell említeni a Nógrádi Nemzeti Intézetet. E nagymúltú intézményünkről a közelmúltban többen is írtak a fellendülő reformkori kutatások jóvoltából s így történetét már aránylag jól ismerjük.

64 Ezt az intézményt valóban a nemzeti felbuzdulás hozta létre. A Rabdolgoztató Intézet, a kaszinók, a kisebb gyárak, nyelvművelő társaságok mellett ennek léte is jelezte, hogy a megyei liberális köznemesség minden áldozatra kész a nemzeti fejlődés elősegítése érdekében. S azt is felismerték, hogy nemzet-létünk alapja az iskola, az oktatás. Akkor mindenki által elfogadott elv volt, hogy a latin és a német nyelvűség helyett a magyar nyelv lépjen használatba az élet minden területén. így a Nemzeti Intézet feladata volt a magyar nyelvű falusi elemi tanítás támogatása. Tankönyveket vásároltak és osztottak szét díjtalanul a tanulók között, tanítói kézikönyveket szereztek be, a tanítók és a település kapcsolatát próbálták rendezni, iskolákat építettek és újítottak fel stb. E kétségkívül pozitív és hasznos tevékenység 1849 után megszűnt. Amikor évtizedekkel később újjáélesztették a Nemzeti Intézetet, az eredeti jószándék visszájára fordult. Nemcsak azért, mert az Intézet tevékenysége is rendkívül rapszodikussá vált, hanem azért is, mert az iskolaügy támogatását egyértelműen a magyarosítás, azaz az erőszakos magyarosítás eszközévé tették. Már 1873-ban az első sürgető hang, Harmos Gábor szerkesztőé ezekkel a gondolatokkal igényelte az újjáalakulást. Ostorozva a megyei közönyt, mely ki javíthatatlan hibákhoz vezet, a közös akarat felelősségét említi. Mert „csak akarni kell, a megyénk vegyes ajkú községeiben a jövő nemzedék már tisztán magyar leszen." De addig nem szabad eltűrni, hogy a szószékről tótul és németül prédikáljanak, hogy ne segéljék azt a tanítót, aki önszántából tanít magyarul s ne jutalmazzuk azt a diákot, aki megtanult magyarul. Itt az ideje tehát a Nemzeti Intézet újjáalakításának — foglalja össze vég257