Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

„Minél türelmetlenebb ily esetekben az ügyekezet, minél rögtönzőbb és erőszakosabb az eljárás, annál nagyobb az ellenszenv és ellenállás mely általa felidéztetik s annál szomorúbbak következményei." Mocsáry Lajos: A nemzetiség. 1855 A NEMZETISÉGI KÉRDÉS KIBONTAKOZÁSA ÉS TERÜLETEI A MEGYÉBEN Nemcsak az általunk vizsgált források alapján állítható, de az általános magyar közéletben a múlt század nyolcvanas éveire tehető egy erőteljesebben kibontakozó nemzetiség-ellenes hullám. Valóban célszerű itt hullám jelenségről beszélnünk, mert igen változó erősséggel zajlott le. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltogatták egymást egészen addig, amíg ez a szüntelen hullámzás alá nem mosta az egységes magyar állam ábrándjának „partjait". Csontváry gácsi tartózkodásának első évei éppen egybeestek egy erősödő nacionalista hangulatkeltéssel. Ettől az időtől kezdve megindulnak és megszaporodnak azok az írások a helyi sajtóban, amelyek bizonyos szempontokból indíttatva a nemzetiségi mozgalmak ellen hirdetnek támadást és sajátságos területeit alakítják ki ennek a „védekező-támadásnak". Hogy ez valóban mennyire így volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Nógrádi Lapokban 1873-ban jelent meg egy nemzetiségi tárgyú cikk s ezt követően tíz éven keresztül szinte egyetlen egy ilyen érdemleges írás sem látott napvilágot.

31 Ebben a cikkben a névtelen szerző igyekszik megnyugtatni a kedélyeket. „Megyénkben eddig nemzetiségi kérdés annyiban létezett, amennyiben néhány tisztviselőnek tótul is szükséges volt tudnia" — majd hozzáfűzi, hogy az itteni tótok békességben élnek, eszük ágába sem jutott elszakadási kérdésekkel foglalkozni, már csak azért sem, mert szabadon használhatták nyelvüket. Ezt az egyetértést senki nem bontotta meg, mert „megyénkben tót intelligeantia nem létezik, de még csak képviselve sincs." Most azonban mintha a pánszlávizmus magjai hintődnek el, mert Szentpéter községben egy „hetenként ülésező társulat alakult" nemzetiségi kérdéseket tárgyalandó. S más fai vakban is felbukkannak izgató elemek, kik „buzgón terjesztik a pánszláv lapokat, izgató röpiratokat s egyéb nyomtatványokat." A helyi közigazgatás feladata az ilyen egyének, csoportok elleni szigorú fellépés. Lehet, hogy ezek következménye, hogy az újabb kemény ítélkezéseket követelő cikk tív év múlva jelent meg s a fő veszélyt itt is a pánszlávizmusban látták. „Pánslavizmus és hazaárulás egy és ugyanaz! Sajnos, de való, miként Nógrád és Hont megyében — a panslavizmus oly mérveket kezd ölteni, hogy e bajon segíteni" már nagyon nehéz lesz.

32 A kezdet kezdetén még lehetett nyugodt és mérsékletre intő hangokat is hallani. Egy másik helyi szerző így ír pár nappal később : „A fajgyűlöletet vessük el magunktól messze, őrizkedjünk irányukban sértő, vagy csúf elnevezéseket használni s barátkozzunk meg azon tudattal, hogy a tót is ember nem csak, de testvérünk is."

33 Hogy ez az ostobának tűnő gondolat mennyire jóindulatú, idézzük a már említett Grünwald-féle iratot, amelyben a leggyalázkodóbb gondolatok olvashatók a szlovákokról: „A tót nép jóindulatú, békés, szorgalmas, engedelmes, könnyen fegyelmez249