Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

Acsády Ignác és névtelen statisztikus munkatársai nagyszabású müvéből közismerten megtudható az 1715-ös és 1720-as összeírások megyei összesítése:

65 Acsády és munkatársai fenti számadatait Makhai és Belitzky megyemonográfiái is átvették,

66 de újabb adatok kilenc évtizede nem bővítik Nógrád vármegye agrártermelésének fejlődésére vonatkozó ismereteinket. Nos, az alábbiakban a mindeddig feldolgozatlan, illetve kiadatlan 1696-os és 1728-as országos összeírások alapján próbálkozunk meg az újratelepülés négy évtizede során bekövetkezett folyamatok számszerű összesítésével. Az 1696-os országos összeírásról közismert, hogy az első olyan felmérés, amely az adózásra köteles tényleges földterületet igyekezett felmérni, túllépendő a korábbi századokban alkalmazott portális adókivetési rendszer buktatóin. A magyar feudális jog szerint csupán az úrbéres telkek tartozékát képező szántóföldek és az egyházi tizeddel is terhelt szőlők képezték az állami adózás alapját, a „fundus"-t. A gyakorlatban azonban sokszor bonyolult helyzet alakult ki. Egyrészt nemesi előjogokat élvező, de saját tulajdonukat képező földdel nem rendelkező személyek tömegesen laktak ós műveltek jobbágy telkeket, másrészt viszont se szeri se száma az olyan eseteknek, amikor jobbágyok vagy szabadosok telepedtek meg eredetileg földesúri lakhelyet képező belső házhelyeken és vették eke, kasza alá e telkek tartozékait — szántókat, réteket. Az armalisták (birtoktalan nemesek) személyük adómentességére hivatkozva, a nemesi kúriák házhelyére települt nem-nemesek viszont használt földjük nemesi voltára hivatkozva akarták mentesíteni magukat az állami adók alól. A nemesi b rtokok megadóztatására titkon már ekkor készülő bécsi kormányszervek igyekeztek kipuhatolni az eladdig adómentes kuriális földterületek nagyságát is, a magyar rendek viszont eleve mereven elzárkóztak ez elől. A küzdelem nem babra ment, tudták ezt a központi hatóságok és a nemesi vármegyék képviselői is. 1696-ban a kuriális területek számba vételét még eleve megakadályozhatták a magyar rendek, 1728-ra azonban az udvari kormányszerveknek sikerült megvalósítaniuk a majorsági földek nagyságának megismerését is, ami páratlan értékű forrássá teszi ezt az összeírást. Milyen vitás földterületekről volt is szó ? Acsády munkája is „nemesi" földeknek, „nemesi falvaknak" nevezi a kuriális területeket. Egy öröklődő téves egyszerűsítés folytán több történészünk ma is minden kuriális helységet olyan falunak vél, amelyben csupa egytelkes nemes — más néven : kurialista — birtokolt. Most is szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy voltak más típusú kuriális helységek is, sőt Nógrádban éppen emezek voltak többségben. Jogilag az úrbérestől megkülönböztetett — csak taksával adózó, egyházi tizedtől mentesített — földterületnek számítottak kúria, tehát földesúri lakhely voltuk miatt a fallal körülvett, megerősített mezővárosok (oppida curialia), az összes király végvár (praesidium), ezen kívül az egykor különálló telket képező nemesi kúriák helyére földesúri engedéllyel letelepült parasztcsaládok községei végül egy-egy jobbágyfalun belül is sokszor éltek jobbágyok egykori nemesi telkek helyén. Ezek mind kuriális földterületeknek számítottak.

67 Nógrád vármegyében 1647-ben a 9 végvár falon belüli negyedein kívül 11 taksafizető kuriális falu volt: Alsópetény, Alsópiliny, Bágyon, Csákányháza, Dengeleg, Gede, Kövesd, Nézsa, Szalmatercs, Szenté és Zagyva.

68 A török elűzése és az újratelepülés után ezeknek fennmaradt a kuriális állapotuk, sőt az újonnan benépesült puszta területek — praedium-ok — jelentős része is a kúriái s települések számát szaporította. 1695-ben 19 taksás helyet (lóca taxata) tartottak nyilván a megyében: 7 mezővárost (Balassagyarmat, Divény, Gácsalja, Fülek, Nagyoroszi, Nógrád és Szécsény), az 1647-ben lakott 11 kuriális községből 9-et (Gede és Szenté ekkor még nem települt újjá), továbbá új helységekként Barnát, Felsőszügyöt és Kisoroszit.

69 197