Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

8. táblázat Nógrád vármegye helységeinek megoszlása kivetett dica — összegek szerint 1709-ben Dica Járás neve összesen összeg Szécsényi Kékkői Losonci Füleki Helység % 1— 60 6 6 4 5 20 8,30 60—100 8 11 10 22 51 21,16 100—160 17 11 19 16 63 26,14 150—200 11 13 10 13 47 19,50 200—260 4 7 3 8 22 9,13 260—300 9 6 2 — 17 7,06 300—350 3 1 1 2 7 2,90 360—400 3 2 2 — 7 2,90 400—460 2 — 2 — 4 1,66 450—600 — 2 — — 2 0,83 500—660 — 1 — — 1 0,42 Helység: 62 60 53 66 241 100% o/ /0 26,73 24,90 21,99 27,38 100 Dica vég26,73 27,38 összege : 11 726 11032 9028 8989 40 776 % 28,76 27,06 22,14 22,04 100 Az összeírok a vármegyében összesen 241 települést adóztattak meg, 21-gyel többet, mint 1697-ben. Ez a felmérés az összes úrbéres és kuriális helységet tartalmazza. Új falvak voltak pl. a szécsényi járásban Bokor (települt 1708-ban), Dolány (ma: Benczúrfalva), Sámsonháza (1708), Szandakér, a kékkői szolgabíró területén Alsósáp (1701), Felsősáp (1703), Bánk, Agárd, Bodony, Bakó, Pető, Biba (ma: Ipolyszög), a füleki processusban Somoskővár, Pálfalva (1702), Pogony (1707), Keresztúr, Kisfalu, a losonci járásban pedig a Divény melletti üveghuta (1698) és Udornya (1702). A vármegye déli területeinek lassú, de folyamatos gyarapodását egyértelműen jelzi a vármegyére kivetett dica összeg további átcsoportosulása. Immár a szécsényi processus Nógrád legerősebb szolgabírósága: az 1697. évi 20,95%ról 1709-re 28,76%-ra emelkedett az itt élő nem nemesek részesedése a vármegye adóterheiből. Az új telepítések eredményeként emelkedett a kékkői járás összlakossága és összvagyona is (1697 = 26,25%; 1709 = 27,06%). Tovább tartott viszont a losonci (1697 = 27,47%; 1709 = 22,14%) és a füleki (1697 = 25,33%; 1709 = 22,04%) szolgabírói körzetek viszonylagos súlyának csökkenése. Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy az 1688-tól kezdődő spontán vándormozgalom és a földesúri újratelepítő akciók együttes eredményeként 1709-re helyreállt Nógrád vármegye 1663 előtti településszerkezete, sőt további kb. 15 olyan puszta helyre is új telepesek költöztek, amely már a XVII. sz. közepén is emberemlékezet óta néptelen volt. Az 1647-es és 1661-es portaösszeírások idején (lásd az 1. ós 2. sz. táblákat) még az Ipolytól délre eső terület — a teljes szécsényi járás és a kékkői szolgabíróság déli fele — képezték a legnépesebb falvaknak otthont adó vidéket. Az 1663-tól 1683—1685-ig tartó második török hódoltság, valamint az 1682 és 1687 között dúló 186