Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

szabadságukban megerősítette a losonciakat és a földesurakat utasította a régi előjogok tiszteletben tartására.

20 A losonci magyarok tehát győztek! Nagyoroszi kiváltságai szintén ősrégiek voltak.

21 A nem megalapozatlan hagyomány szerint Könyves Kálmán 1109-ben adományozta e földet halicsi és lodomériai „orosz" ajtónállóinak. Később a „király ruténjeinek" egy része a Szentendrei-sziget felső csücskében települt le és ott is élvezte kiváltságait. A nagy- és kisorosziak időközben már régen elmagyarosodott utódai ugyanis a jászokhoz és kunokhoz hasonló sőt, talán még annál is kedvezőbb helyzetben voltak, minthogy személyileg nemesnek tartották magukat. A hűséges ajtónállók visegrádi szolgálatára a török időkben már nem került sor, mégis, a századok során nyolc király is megerősítette kiváltságaikat, legutóbb II. Ferdinánd 1631-ben. A török földesurak Nógrád várából meghódoltatták őket, 1685-ig az igás jószágot tartó gazdák 1 török Ft-ot, a zsellérek 50 d-t adtak, 1—1 szekér szénát és fát szállítottak a várba, gabonából, bárányokból, sertésekből, méhkasokból tizedet, fél vagy negyed icce vajat is adtak, sőt a végvárnál „ingyenmunkát is szolgáltak, amennyit kértek" tőlük szpáhi birtokosaik.

22 A muzulmánok elűzése után eleinte minden a legnagyobb rendben ment: /. Lipót 1683-ban megerősítette korábbi előjogaikat és jószágaik birtoklását, sőt, 1692-ben a katonatartás súlyos terheitől is mentesítette az oroszi „királyi szabadosokat". Nagyoroszi 1688-ban már népes, 9 hospes élt itt összesen 9 felnőtt fiával, Kisorosziban ugyanennyien laktak. 1696-ban a népesség Nagyoroszi „kiváltságos mezővárosban" 32 gazdára, Kisoroszi „kiváltságos községben" pedig 12 gazdára növekedett, az összeírok a lakosok tiltakozására az „ország rendjei által elbírálandó"-nak nevezték földjeik adómentességének ügyét.

23 A nagy- és kisorosziak kiváltságos helyzetében mégis érzékelhetően kedvezőtlen változás következett be. 1692-től a vármegye portális és dicalis összeírásai már rendszeresen feltüntetik a két kuriálisnak minősített helységre kivetett portaszámokat és behajtott taksa-összegeket vagy rovás-számokat. A „királyi szabadosok" tehát immár a vármegyével szemben sem tudták megőrizni adómentességüket. A homlokegyenest kedvezőtlen irányú fordulatra azonban csak 1701-ben került sor. Egy idegen főúr, gr. Kontzin Valcardo lefizetett az örökké üres királyi kincstárnak 12 655 Rft-ot és ennek fejében királyi adományt kapott Nagy- és Kisoroszira. Ezzel a két helység magánföldesúr birtokává vált. A lakosok, élükön bíráikkal ellentmondtak a királyi adománynak és a birtokba iktatást nem lehetett végrehajtani. A gróf időközben elhunyt és a magvaszakadt jószág visszaháramlott a fiskusra.

24 A bírói fórumokon az a kérdés képezte ítélkezés tárgyát, vajon kamarai vagy pedig koronabirtoknak minősül-e a két Oroszi. A törvények szerint ugyanis a korona javait az uralkodó nem adományozhatta el, a kamaraiakat viszont igen! A vitás ügy sorsa csak a Rákóczi-szabadságharc bukása után dőlt el : a győztes uralkodó igényének megfelelően az 1715-ös országgyűlés végül is kincstári birtoknak minősítette Nagy- és Kisoroszit. így már semmi akadálya nem volt, hogy III. Károly 1719-ben új magánföldesúrnak, gr. Stahremberg Tamásnak adományozza a két helységet és pusztáikat. Ekkoriban már egyértelműen gazdag paraszti mezőváros volt Nagyoroszi: 1718-ban 19 nemes és 75 szabados gazda ólt 48 1/2 telkén, rengeteg szarvasmarhát, lovat, juhot és sertést tartottak. Bővében voltak a szántóföldeknek és szőlőket is műveltek. A lakosok megőrizték teljes önkormányzatukat, a tanács osztotta fel a cenzust, ezen túl azonban a Kamara sem robotot nem követelt, sem kilencedet nem szedett tőlük.

26 Az egyházi tizedek megadása alól egy ősrégi törvény (1500:29 te.) mentesítette „a király oroszait". A királyi kisebb haszonvételek — vagyis a korcsma, a mé179