Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

XIV. A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1988 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683—1728 Pálmány Béla A végső veszedelem 1682 késő nyarán érte Nógrád megye parasztságát és nemességét — egész sokat szenvedett népét. A bányavárosok kulcsát, Fülek végvárát ekkor vette blokád és ágyútűz alá a kuruc vezér Thököly Imre és Ibrahim budai pasa, valamint a támogatásukra a hadjáratba rendelt erdélyi fejedelem, Apafi Mihály évtizedek óta nem tapasztalt nagyságú egyesített hadereje. A kéthetes kegyetlen ostrom a támadók sikerét hozta: szeptember 10-én a reménytelen helyzetbe került védők a megadás mellett döntöttek, a meghódolni még kényszer hatására sem hajlandó labanc főkapitány, Koháry István pedig hosszú fogság szenvedései elé nézhetett. A korábban Fülek várában székelő három vármegye — PestPilis-Solt, Heves-KülsŐ Szolnok, Nógrád — nemessége, ha birtokait a kuruc uralom idején is meg akarta tartani, hűséget kellett hogy fogadjon a törökkel szövetséges Thökölynek. Fülek végvára romhalmazzá vált, a kis Somoskő várát a tatárok pusztították el, így a kuruccá vált megyék nemessége Gács várkastélyába és Losonc kiváltságos mezővárosa oltalmába húzódott.

1 1683 késő őszén fordult a kocka. November első napjaiban átvonult Nógrád vármegyén a török felett szeptemberben aratott világra szóló bécsi diadal egyik főhősének, a ,,pogány" oszmán seregeket üldözve Párkány mellett újabb győztes csatát vívó, majd október 27-én Esztergomot is visszafoglaló lengyel királynak, Sobieski Jánosnak a kiéhezett serege, vagy 16 ezer lengyel, litván és kozák, valamint a biztonsági kíséretet adó császári hadak, Dünewald által parancsnokolt egységei. Itt, Szécsénynél folyt le az egész Európában ujjongó lelkesedéssel fogadott törökverő hadjárat utolsó győztes összecsapása: november 9—10-én megostromolták, majd megadásra kényszerítették a szandzsákszékhely rangú és erős, több mint 1300 szpáhi és janicsár által védett török végvárat. A had vonulás hírére a három vármegye nemessége sietve hódolatát ajánlotta fel. /. Lipót császárnak és királynak, alázatosan kérve birtokai és személye megkímélését. A kegyes bocsánatot — füleki fegyveres helytállásukra tekintettel — el is nyerték a nemesurak, ám a vármegye szegény adózó népe nem mentesült a lengyel és labanc katonák rablásaitól, fosztogatásaitól. Újabb egy esztendő múltán még az idegen katonák prédálásainál is rettegettebb vész támadt Nógrádra is : felütötte a fejét a pestisjárvány és még a megmaradt nép is fejveszettten menekült. A megye XVIII—

XIX. századi történetírói úgy tudják, hogy „ezen vidék' lakossai az iszonyú döghalál miatt a' szomszéd tartományokba, nevezetesen Morvába és Sileziába költöztek", Szécsény várát pedig az őrizetére 167