Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Jakus Lajos: Cserhát-táj felekezeti iskolái Pencen (Rádon és Kosdon( 1546–1948

a parlamentben az iskolák államosítása ellen. A távirat elment. Ezek után a lázító plébánost tanítójával együtt néhány hónapra internálták. Közeledett a tanév vége. Miniszteri rendelet szerint az utolsó tanítási nap június 10-én volt. Június 15-én megtörtént az iskolák államosítása. Mindkét volt felekezeti iskola egy-egy megbízott igazgatót kapott. Június 21-én elkészült az iskolák leitára.

189 Ezzel ugyan nem sok munka akadt, mert alig állt egy-két bútordarabból és szemléltető eszközből az iskolák vagyona: három asztal, két nagytábla, két szakadozott térkép, egy köbdeciméter és egy méterrúd. A háború többmindent elpusztított, de előtte is szegényes lehetett mindkét iskola szemléltető eszközökben. Augusztus első napján a két iskola egyesítésével a volt evangélikus tanító kapott megbízást az iskolaigazgatóságra. Sürgős teendők vártak reá, egy napra sem mozdulhatott el a nyár folyamán falujából. Szeptemberre biztosítani kellett nyugodt tanítási feltételek megteremtését. Első segítségnek jelentkeztek az újpesti falujárok. Addig is ők patronálták a községet, minden vasárnap, télben-nyárban megjelentek ponyvás teherautóikon. Most erejükön felül vállalták a legnehezebb feladatot: két tanterem berendezését padokkal, nagytáblákkal, a tantermek és nevelői lakás beüvegezését, melyeket addig olajos papír fedett. Az újpesti vashulladék telepeken úgy válogatták össze a padokhoz szükséges csöveket, fatelepen vásároltak tölgyrönköket, azokat felfűrészeltették s olyan 21 db masszív csőbútor padot készíttettek, melyek 38 év után is jókarban tartva, emlékeztetnek az áldozatkész adakozókra. Renoválási munkát végeztek 5000 ft. értékben. Nemcsak Pencen, de a szomszédos három községben is 2—2 tantermet ugyanilyen padokkal berendeztek. A szülők „Dolgozók az iskoláért" mozgalomban társadalmi munkát vállaltak, mindkét iskolát kimeszelték. A Népfront elnöke kőműves, néhány mesteremberrel összefogva ajtónyílásokat falaz be, tantermeket választ el. Községi gyűjtés, téglajegyes műsor és bál bevétele 840. Ft. az Iskola Bizottság pénztárnaplójába kerül. Egy póttanterem ebből az összegből újabb padokkal berendezve várja a tanévnyitást.

190 Beiratkozott 252 tanuló, egyelőre részben osztott, öt tanulócsoporttal, öt tanítóval és egy óraadóval indul a munka. Az iskola ellátásáról olyan messzemenően történt gondoskodás, hogy már a téli tüzelő is a községi képviselőtestület jóvoltából, 30 űrméter a pincében várta a telet. Az igazgató megnyugodva jelenthette Pest vármegye tanfelügyelőjének: Semmi rendellenesség nem történt a beiratás alkalmával. Az ünnepélyes tanévnyitót megtartva, szeptember 6-án megkezdődött a tanítás. Néhány hónapja még olyan aggályos hangok hallatszottak, hogy mi fog történni, ha a két felekezet gyermekei együtt járnak iskolába, egymással hajbakapnak, ahogyan évekkel előtte kővel dobálták egymást. Másképpen történt, mint azt a kételkedők vélték. A gyermeksereg felszabadult örömmel vette birtokába a gondosan tatarozott, berendezett iskolát, s eszükbe sem jutott, hogy ki milyen vallású. Egymásba kar-karba öltve, körbe állva vígan énekelték hamarosan az akkor közkedvelt mozgalmi dalt: „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat, Én a legszebb lányok közül téged választalak; Egy a jelszó: tartós béke, Állj közénk és harcolj érte ..." Aki néhány hónapja még lázongott az államosítás ellen, az is beismerhette, hogy az állam, a társadalom mennyivel többet tud nyújtani a gyermekek oktatására, mint az egyház, és mennyire mást nyújt. Ez pedig még csak a kezdet volt. A pedagógusok felszabadult érzéséről nem is beszélve, akik addig az iskolaszékek fennhatóságát kénytelen voltak elviselni. Azoknak, akik megtévedtek s néhány hónapra távozniok kellett a közéletből, államunk ballépésüket feledve lehetőséget 159