Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Jakus Lajos: Cserhát-táj felekezeti iskolái Pencen (Rádon és Kosdon( 1546–1948

nése hétköznap, nincs vasárnap. Részt kíván venni az új országépítésben. Második esztendeje már, hogy napi 12 félórában az osztatlan iskola minden tanulójával foglalkozik, Ugyanakkor a másik vallásfelekezet három tanítója közel kétszer annyi gyermeket tanít. Mennyivel más lenne — sokszor elgondolja —, ha megosztva az erőket, együtt működhetne a két iskola. Következett 1948, a nagy feladatok éve. Egy esztendővel korábban megalakított Centennáris Bizottság gazdag programot dolgozott ki. Ennek nyomán példamutatóan sikerült egy Falunap megrendezése, országos napilapok emlékeztek meg róla. Néprajzi, történelmi kiállítás egy üres kastély öt termében, egésznapos kulturális program: budapesti vendégszereplők népi-tánccsoportja, író-paraszt találkozó, sportrendezvény s végül szabadtéri színdarab bemutatása a környék falvainak lakóit is vonzotta.

188 Délután folyamán Házi Árpád alispán a Párt és tömegszervezetek vezetőivel a község problémáit vitatta meg tanácskozás keretében. Ekkor került sorra, hogy megmutatták neki a közeli evangélikus iskola tantermét. Az egészségtelen, pince nyirkosságú, tanítás céljára elavult termet az alispán, Újpest város tisztiorvosa társaságában megszemlélte, s azonnali bezárását elrendelte. Egyben utasította a község elöljáróságát, hogy a közeli, üresen álló egyik kastély két termébe költözzön át az iskola, kössön bérleti szerződést a tulajdonossal. Két terem azért látszott szükségesnek, mert közben, néhány héttel előtte az evangélikus iskola kapott végre második tanerőt. Néhány hét múlva, 1948. év második legnagyobb kulturális feladata, az iskolák államosítása került napirendre: kulturális forradalmunk fontos célkitűzésének, az állam és egyház szétválasztásának egyik állomása. Következő hetekben kapták kézhez a községi tömegszervezetek azt a rendelkezést, mely alapján szintén állást kellett foglalniuk az államosításról. Egy vasárnap délután mellette döntöttek. Másnap a községházán képviselőtestületi gyűlést hívtak össze. A napirendi pontok tárgyalása községi vonatkozású témákkal foglalkozott. Kellemes tavaszi időben, nyitott ablak mellett folyt a tanácskozás, mely talán éppen a községi legelő gondozásáról szólt. Egyszercsak az ablakok alatt a katolikus templomból, májusi litániáról jövő asszonyok, emberek álltak meg mindtöbben. Morajló hangok hallatszottak a tömegből. Amikor a jegyző felkérte őket, hogy ne zavarják a gyűlést s távozzanak, fenyegető hangon asszonyok követelni kezdték: „Akarják hallani, mi folyik itt, hogyan adják el az iskolát. Tudjuk, hogy arról folyik a tanácskozás!" Személyek ellen is elhangzottak fenyegetések. A jegyző ismételten, higgadtan meg akarta nyugtatni a tömeget, mely nemcsak az utcaközben gyülekezett, de az udvarba is behatolt. A fenyegető hangok mind élesebbé váltak, szinte ostromzár alá vették az épületet. A község vezetője végül telefonhoz nyúlt, s a járási rendőrkapitányság segítségét kérte. ígéretet kapott, csak ha súlyosabbra válna a helyzet. Nem akarták, hogy olyan tömeges összetűzésre kerüljön esetleg a sor, mint előtte Pócspetriben, mely emberáldozatot követelt a felajzott indulatok nyomán. A percek idegfeszültségben teltek, sőt már az órák is. Lassan besötétedett. Egyszercsak elterjedt a tömeg között annak a híre, hogy Vácról államvédelmi katonaság érkezik, erre oszladozni kezdtek. Este 10 óra elmúlt, amikorra elszéledtek. Másnap az államvédelmi közegek többeket fölkerestek, akik fenyegető magatartást tanúsítottak előző este. A községi bíró — mint később kiderült —, megvédte őket s nem történt bántódásuk. De néhány nap múlva a szomszéd községben, Radon a plébános kántortanítóját és az iskolaszék több tagját befolyásolva arra vette rá, hogy Schlachte, Margit országgyűlési képviselőnek köldjenek táviratot, tiltakozzon 158