Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Simon Zoltán: A várak szerepének változása a középkori Nógrád megyében

fontosabb feladatát, azt az okot, amely indokolttá tette az ilyen feladatnak eleget tevő épületek tömeges létrehozását. A történeti irodalom a várak funkciói közül a következőket szokta kiemelni: gazdasági, jogi, katonai központ, a kereskedelmi útvonalak ellenőrzése, különböző utak „lezárása", a birtokos székhelye, családjának és vagyonának őrzése.

89 A kereskedelmi útvonalak felügyeletének és az utak „lezárásának" kérdését — legalábbis a magánvárak építésének motivációi közül — véleményünk szerint kizárhatjuk: ugyan miféle kereskedelmi út vezetett vajon a messze a hegyek közé bújt Divény vára alatt ? Miféle utat zárhatott le a mindenféle úttól több órányi járásra felépült nagylibercsei vár? Az, hogy egyes várak alatt valóban fontos utak húzódnak (pl. Fülek esetében), nem jelenti azt, hogy e várak építési helyének megválasztásakor sorsdöntő szempont lett volna, hiszen többségükből legfeljebb egy-egy jelentéktelen patakvölgyet vagy sokadrangú utat lehetett ellenőrizni. Sokszor találkozunk az oklevelekben azzal, hogy a vár a birtokos értékeinek, legfőképpen pedig okleveleinek őrzője. 1290—94-ben Szügyi Andrásnak oklevelei vesztek oda tornyának összedőlésekor. 1347-ben a Losoncziak panaszolják el, hogy amikor a hűtlenek felgyújtották váraikat, sok oklevelük elégett. 1448-ban a török ellen induló Sági Balázs okleveleit Szőlősi Péter és Rapi Balázs salgói várában hagyja megőrzésre.

90 A székhelyfunkcióval kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy inkább ellene szólnak az adatok: 1265-ben nem Illés fia Péter, hanem serviensei védik meg uruk várát IV. Béla ellenében.

91 A Losoncziaknak valószínűleg nem állt volna módjukban váraik felégetésót elpanaszolni, ha maguk is jelen lettek volna. Szügyi András egyetlen szót sem ejt arról, hogy tornyának összedőlésekor valamely családtagja megsérült volna. 1460-ban Somoskőt nem a tulajdonos Losoncziak, hanem várnagyuk védi meg a csehek támadásától.

92 Ellenben a váron kívül sokszor említik a tulajdonos sessioit, kúriáit, udvarházait. 1271-ben még csak elhatározzák a libercsei vár felépítését, de a faluban már említenek egy atyai sessiot. A Kálnai Ettrék ősei 1279-ben ozdini várukon kívül berzencei udvarházukat is felosztják. Szécsóny 1327. évi felosztásánál nem kevesebb, mint hat kúriát és egy sessiot említenek. A Csőieknek 1469-ben udvarházuk van Cső faluban.

93 Ugyanerre a jelenségre utal, hogy a családok sokszor nem a birtokukon levő várról, hanem tényleges lakóhelyükről nevezik magukat. Sosem találkozunk például Somoskői, Baglyaskői, Gácsi, Divényi, Ozdini, Fejérkői családokkal, a családnevek egy részénél pedig korántsem biztos, hogy előnevüket a várról vették, nem pedig a hasonló nevű faluról, amilyen pedig volt bőven: például Zagyvafő, Cső, Szőlős. Jó példa, hogy Illés fia Péter fia Pétert csupán egyszer nevezik Sztrahorainak, a Szécsényiek közül csupán Frankot nevezik — őt is csak egyszer — Hollókőről, s feltűnő, hogy Salgó birtokosai közül Dénest 1345-ben Szőlősinek nevezik.

94 A XV. században Salgó urai már szinte kizárólag Szőlősinek és Rapinak nevezik magukat. Meggondolandó, hogy a magas, szeles, sokszor nehezen megközelíthető hegycsúcsokon épült várak a maguk vastag falú, szűk, felfút hetetlen helyiségeikkel nem is jelenthettek kellemes lakóteret. Úgy tűnik, a tulajdonos csak végszükség esetében húzódott mégoly biztonságos, de felettébb kényelmetlen menedékébe. Kivételek természetesen akadtak : Gyarmat tornya, mely síkvidéki lévén könnyen bővíthető volt, valószínűleg már igen korán kényelmes udvarházzá alakult. Hasonlóan mód volt a valódi székhellyé válásra a kevésbé megközelíthetetlen és bővíthető várak számára, amilyen például Kékkő volt. Mindezek alapján úgy érezzük, hogy várakat elsősorban azzal a céllal építettek, hogy védelmezze meg birtokosának vagyonát, de legfőképpen politikai és gazdasági 115