Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Simon Zoltán: A várak szerepének változása a középkori Nógrád megyében

hatalmának legfontosabb zálogát: az okleveleit. Az oklevél igazolta egyedül tulajdonosának privilegizált voltát, ez testesítette meg politikai, gazdasági és jogi hatalmát más emberek, az alávetett osztályok felett, ez biztosított számára beleszólást az országos politikába, ez volt anyagi helyzetének kulcsa. Az oklevél elvesztése nemcsak a családfő, de az egész család egzisztenciáját megingathatta, biztonsága ezért fontosabb volt bármekkora vagyonnál, de még talán az életnél is. Ez volt az a dolog, amiért a feudális földesurak hajlandóak voltak vagyonokat áldozni egy-egy vár felépítésének érdekében, hiszen a megközelíthetetlen, fegyveresekkel őrzött erősségekben többé-kevésbé biztonságban tudhatták saját létük biztosítékát. Véleményünk szerint a magánvárak építése az okleveles gyakorlat egyre szélesebb körű elterjedésével párhuzamosan indult meg, tehát a XIII. század elejétől kezdve szaporodtak el gombamódra országszerte a feudális magánvárak. Nem kevésbé fontos motivációja lehetett a várépítésnek az a lehetőség, mely a vár birtokosa előtt nyílt hatalmának kiterjesztésére. A várban fegyveres erő állomásozhatott, melynek segítségével a vár birtokosai pusztíthattak, rabolhattak, hatalmaskodhattak a környéken, sőt beleszólhattak a politikába, dacolhattak akár a törvényes uralkodóval is. A XIII. század közepétől egyre súlyosabb formában jelentkező feudális anarchia melegágya volt az effajta ,,politizálásnak", a zűrzavaros helyzet szinte kényszerítette a tehetősebb birtokosokat várépítésre. A különböző erődítésmódok nem „vártípusokat" tükröznek, hanem kizárólag az építtető anyagi tehetségét. Az, hogy egy vár kőből épült, vagy fából, egyetlen torony volt csupán, vagy több helyiségből álló épület, kőfal, palánk, sánc vagy árok védte, csupán külsődleges dolog, komolyabb következtetéseket — legalábbis korai váraink formáiból — egyelőre nem lehet levonni. Sokszor ugyanazon nemzetség egy-egy ága között is nagy lehetett a különbség az anyagi helyzetet illetően: a Kacsics nemzetségFolkus-ága 1271-ben elhatározta, hogy a Libercse közelében fekvő „Liznech" hegyen, vagy másutt közösen fognak várat építeni, és a továbbiakban azt közösen fogják birtokolni is. 1345-ben Tarjáni Illés fiai, Dénes, Benedek és Miklós elhatározzák, hogy birtokaikat felosztják egymás között, de Salgó várát továbbra is közösen birtokolják.

95 Ezzel szemben az ugyanezen nemzetség Illés-ágából származó Péter öt fia 1321 előtt már négy vár birtokában volt.

98 Egy újabb fontos kérdés: volt-e szükség királyi engedélyre feudális magán vár építésekor? A kérdésben erősen megoszlik a szakértők véleménye: Fügedi Erik határozott igennel felel,

97 Engel Pál szerint csak akkor, ha a központi hatalom elég erős volt, hogy ezt megkövetelje,

98 Sándorfi György pedig kategorikusan tagadja, hogy 1247 előtt bármiféle engedélyhez kötötték volna a várak építését.

99 Megyénkben kétszer fordul elő, hogy várépítés szándékáról értesülünk. Első ízben a már említett 1271-es oklevélben, amikor a Kacsicsok Folkus-ága elhatározza, hogy Libercse felett várat épít. Ebben az esetben nem esik szó királyi engedélyről, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ekkor csupán az elhatározás született meg, nem az építkezés kezdődött el! Lehetséges, hogy mielőtt tettekre került volna a sor, megkérték a király engedélyét is, ez azonban nem maradt fenn. 1386-ban Mária királynő szabályos engedélyt ad Losonczi Istvánnak, hogy Gácson várat építsen. (Ezen kívül 1334-ben Károly Róbert adott engedélyt Szécsényi Tamásnak Szécsény város megerődítésére.

100

) Az engedélyek kérdésében e kevés adat alapján nem tudunk érdemben állást foglalni, csak megerősíteni tudjuk, hogy az országos gyakorlatban 1247. óta találkozunk várépítési engedélyekkel, azonban tudjuk, hogy 1298-ban törvényt hoztak a királyi engedély nélkül épült várak lerombolása ügyé116