Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Simon Zoltán: A várak szerepének változása a középkori Nógrád megyében

lehet a topográfiai szempont a várak korhoz kötésénél, jól bizonyítja Zagyvaróna — Kis kőasztal esete, melyet Sándorfi György Zagyvafő vár közvetlen előzményének tartott.

23 1987-ben Bodnár Katalin és Juan Cabello végzett kisebb kutatást a sáncvárban, melynek során faépületre utaló nyomok és szinte kizárólag XV. századi leletanyag, köztük két darab Mátyás-érem került elő, így e motte-szerû építmény a huszitákkal kapcsolatos harcokhoz köthető.

24 Megjegyzendő az is, hogy az ilyen váracskák bejárása során a felszínen gyűjthető, általában fehér anyagú, bekarcolt csigavonallal vagy hullámvonallal díszített, jobb híján „Árpád-kori"-ként aposztrofált kerámia nem alkalmas arra, hogy segítségével finomabb korhatározást megkockáztathassunk. Ez a kerámiatípus egész ÉK-Magyarországon elterjedt, és gyakorlatilag az 1209-as évektől az Árpád-kor végéig, sőt néhol a XIV. század közepéig használatban volt.

25 Márpedig a Sándorfi György által a tatárjárás előtt ópültként valószínűsített várakban a felszínen található kerámia nem különbözik például az először csak 1341-ben említett és castrumnak nevezett Salgó legalsó feltöltési rétegéből előkerült kerámiától.

26 Még egy fontos motívum: Patay Pál és Gádor Judit az ilyen váracskák közül sokban gyűjtött XIV-XV., sőt XVI. századi kerámiát is.

27 Ez utalhat arra is, hogy e várakat nem feltétlenül hagyták el a tatárjárás után, már ha egyáltalán előtte épültek. Végül le kell szögezni: a vár építőanyaga, kiterjedése, formája, erődítésének módja egyelőre nem megbízható alap a várak építési idejének meghatározásához. Ezeket a külső jegyeket elsősorban az építtető anyagi helyzete, a terepadottságok befolyásolják döntően. Épültek 1242 után is favárak, sáncokkal erődített tompok éppúgy, mint ahogy 1242 előtt is épültek kővárak, s hagytak el már igen korán „korszerű" kővárakat is. Megyénkben mindegyik esetre van példa.

28 Véleményünk szerint nyilvánvaló, hogy az okleveles említés nélküli várakat csupán topográfiai alapon nem lehet egyértelműen a tatárjárás előtt ópültnek venni. c) Valamilyen oknál fogva ezeket az objektumokat a középkor emberei nem tartották várnak. A kérdés sarkalatos pontja, hogy vajon van-e általánosan használt középkori terminológia a várakra ? Sajnos azt kell látnunk, hogy nincs! A középkor folyamán különböző formájú, méretű és elhelyezkedésű objektumokat hol ,,castrum", hol ,,fortalitium", hol „turris", sőt néhol „castelluni" néven emlegetnek. Előfordulnak összevont alakok is : „castrumseufortalitium".

29 Megyénkben is megfigyelhető ilyen ingadozás. Szőlős várát, melynek területe a sánc nélkül nem nagyobb mint egy nagyobbfajta szoba, 1290-ben éppúgy castrumnak nevezik, mint a nálánál sokszorosan nagyobb Fülek korai részét 1246-ban. Ecseg vára talán csak egy szál torony lehetett, mégis 1324-ben castrumnak nevezik, szemben a Szügyiek 1290—94 között turris szóval jelölt tornyával. A talán csak sáncokkal körülvett Ozdint ugyanazzal a ,,castrum" szóval illetik, mint a magas kőfalakkal rendelkező, először 1329-ben említett Divényt. Cső várát 1459-ben fortalitiumnak, 1461-ben castrumnak nevezik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 1290-ben Szőlős ,,castrum" mellett két — egyelőre azonosítatlan — ,,castellum"-ot is említenek, sajnos név nélkül.

30 Ugyanakkor feltűnő, hogy a XV. században a Tariaknak a közeli Tar faluban álló udvarházát castrumként is említik.

31 Szőlős vára méreteiben, elhelyezkedésében, formájában rendkívül hasonló a Benczúrfalván álló „történelem nélküli" várhoz, mégis az egyiket várként említik, a másikat sehogy. Hasonló jelenség figyelhető meg az ország ispánsági várainál is. Borsodot 1219 és 1263 között, Hontot 1231 és 1358 között említik várként, míg az igazán impozáns méretű, a mai emberben is igazi vár benyomását keltő Szabolcsot egyetlen egyszer sem.

32 Sajnos be kell látnunk, 107