Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

délibb megyékben telepedjenek le, itt teremtsenek maguknak végleges otthont. A Nógrád megye községeiben megült szlovák családok a legritkább esetben származtak azonos megyéből és faluból. A kezdeti időszakban, egy-egy településen a viseletnek egymástól eltérő változata jött létre. A viseletet — úgy gondoljuk — azok a családok irányították a következő években, esetleg évtizedekben, amelyek többsége azonos faluból származott. Az öltözködési kultúra, a kezdetben még egy falun belül is változatos formája, miként alakult a következő századok folyamán, nem tudjuk. Valószínűnek tartjuk, hogy a szlovák községek olykor napjainkig megőrzött viselete itt, jelenlegi lakóhelyükön alakult ki. Itt szerveződtek meg a több községet összefogó viseletcsoportok. A szomszédos magyar falvak történeti adataiból tudjuk, hogy a viseleti csoportok kialakulásában fontos szerepet játszottak a közös plébániák, a baráti, rokoni kapcsolatok. Azokban a falvakban, amelyek azonos plébániához tartoztak, amelyek között baráti, házassági kapcsolatok alakultak ki, ott azonos viselet jött létre. A megyében levő szlovák falvak vizsgálata, a magyarokéval sok azonosságot mutat. Bánk, Felsőpetény, Osagárd, Nógrád, Kétbodony evangélikus vallású lakosai a banki plébániához tartoztak. Rokoni, baráti kapcsolatok is e falvak között alakultak ki, amely a népviseletet is egységessé tette. A katolikus vallású szlovák települések plébániája Nógrádsápon volt. A népviselet azonos fejlődését, változását nem csupán egy plébániához való tartozás, a rokoni, baráti kapcsolatok határozták meg. Az eltérő gazdálkodás, a vagyoni helyzet, a társadalmi rétegek arányának megváltozása, illetve ez utóbbi mozdulatlansága is elősegítette a viselet kivirágzását, egyszerűsödését, illetve korai megszűnését. A viseleti csoportokat az öltözet anyaga, formája, díszítése, szabása és viselési módja szerint különböztetjük meg. Önálló viseletcsoportba szoktuk sorolni azokat a falvakat, ahol viszonylag egységes az öltözet: egyezik a főkötők formája, díszítése, azonos szabású ruhadarabokat vesznek fel, ezek díszítése egységes. Az öltözet, vagy egyes darabjainak sajátos formája, szabása, díszítése, viselési módja elkülöníti a szomszédos települések viseletétől, hiszen ott más a főkötő szerkezete, díszítése, felerősítésének módja, eltérő a szoknya, a kötény, a blúz és a pruszlik szabása, más színekkel, eltérő hangsúllyal hímezik ki az egyes ruhadarabokat. Más községek viszont azzal váltak önálló viseletcsoporttá, hogy elváltak a több évszázada formálódó, folyamatosan megújuló öltözködési kultúrájuktól, városi szabást, de helyi ízlést őrző ruhákban kezdtek járni. Az általunk vizsgált három szlovák viseletcsoport jól illeszkedik a Nógrád megyei, és az ország más tájain kialakult viseletcsoportok közé. A viselet itt is, mint a többi viseletcsoportnál a helyi ízlés, a helyi gazdasági, társadalmi viszonyok, a szomszédos települések öltözködési kultúrája hatása alatt fejlődött, változott. Jó példa erre a Vanyarcon és a katolikus vallású szlovák falvakban hordott ráncosblúz, amely formailag sem tér el a Bujákon hordott ráncosblúztól. A Bánkról ismert női és férfi kötények gazdag hímzése a hollókői viseletcsoportban is megtalálhatók. A banki viseletcsoportban a kötények gépi hímzése, a harmincas évektől a pruszlikok, férfi ingek, a nagy felületű, erőteljes színekkel történő hímzése, ugyan helyi eredetű, de ,,szlovákosnak" nem nevezhető. 99