Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

FELSŐRUHÁK Félsőszoknya A szoknya anyagának változásában, a fentebb ismertetett szügyi csoporthoz viszonyítva, eltérés nem mutatható ki. A századforduló táján a szoknyák kékfestő [festő], klott, szatén, gangár anyagokból készültek. Proksza Pálné erdőkürti adatközlőnk nagyanyjának 1907 húsvétján volt a lakodalma. „Nagymamám mindig emlegette, hogy ő még fekete klott szoknyában, félingbe, pruszlikba ment esküdni a templomba. Akkor még a fehér esküvői ruhának híre sem volt.'- Az első világháború után, de inkább az 1920-as években, a selyem, kasmír, szövet, a 30-as évektől a kartonnal bővült a szoknyák anyaga. A keskeny gallérú felsőszoknya hasítéka [slicce], az alsószoknyához hasonlóan, oldalt volt, egy kapoccsal záródott. A derekát sűrűn beráncolták, a szoknya többi részét apró hajtásokkal berakták. A szoknyának csak az alsó részét díszítették: két sor selyemszalaggal, hímzett fekete bársonnyal, farkasfoggal, piros vagy bársony szegővel. Vanyarcon 1930-ban egy fiatalasszony részére készült hat szeles, selyemcsíkos, ünnepen hordott felsőszoknya aljának díszítése az alábbi volt : két sor búzakék selyem szalag, alatta fekete kivarrott bársony [pléh], ez alatt fehér gyolcsból farkasfog, alja fekete bársonnyal szegve. Egy galgagutai fiatal asszony 1940-ben készült bordóvörös, karton, sötét rózsaszín rózsákkal díszített felsőszoknyájának alján egy sor sárga selyemszalag, alatta kék színű széles kasmír csík, szegője piros gyapjúszövet volt. A leányok, fiatalasszonyok nagyobb ünnepeken, főleg a 30-as évek elejétől, csipkével díszítették a felsőszoknya alját. Bánkon láthattunk egy ilyen szoknyát, amely 1932-ben készült. Díszítése az alábbi volt: két sorban keskeny zöld színű selyemszalag, alatta hullámos vonalú arany sujtás, ez alatt hímzés nélküli fekete bársony, alján csipke. Fentebb már említettük, hogy az evangélikus vallású szlovák falvakban, a 30-as évek elejétől, menyasszonyok felsőszoknyájára nemzetiszínű szalagot tűztek. A szomszédos katolikus szlovák falvakban ez a szokás ismeretlen volt. Ez utóbbi településeken a menyasszony, de a leányok és fiatalasszonyok nagyünnepi szoknyáján díszítés egyáltalán nem volt, mert ezeken a napokon egybekötényt vettek magukra, amely az egész felsőszoknyát eltakarta. A 35—40 éven felüliek szalagokkal körülvarrt, hímzett bársonnyal díszített felsőszoknyát nem viselhettek. A szalagokat 2—3 soros forhamentli díszítéssel pótolták. A piros vagy rózsaszín szegésű szoknyát idős korában is hordhatta, gyászkor fekete posztó vagy bársony került a helyére. A felsőszoknyák készítésével varróasszonyt nem bíztak meg, esetleg a szalagok, csipke felerősítésére kérték meg. Tárolása az alsószoknyákkal megegyezett. Kötény A banki viseletcsoportnál a női kötényeknek két típusát különböztethetjük meg : az egybekötényt és az 1—2 szeles keskeny kötényt. Az egybekötényt [§ata], mint fentebb már említettük, leányok és fiatal menyecskék vették fel nagy ünnepeken. Arról is szóltunk, hogy ez a kötény típus — ebben a viseletcsoportban — a katolikus vallású szlovák falvakban volt ismert. Az evangélikus falvakban ennek használatára nem találtunk adatokat. Az egybekötény az ünnepre szánt szoknyák anyagával megegyezett. Mivel ez a kötény az egész szoknyát körbe beborította, azért a derekát éppenúgy peráncolták, a többi részét keskeny hajtásokban berakták, mint a szoknyát. A felvett kötényt egy kapoccsal fogták össze hátul. 74