Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

A kötényre díszt nem tettek. Az egybekötény a húszas évek végén ment ki a divatból, de a menyasszonyi öltözethez még a harmincas évek közepén is felvették (22. kép). A keskeny, szögletes, egy- vagy kétszeles anyagból készült kötények neve volt a szaMcska. Az adatközlők többsége szerint csak az egyszeles, inkább hétköznap hordott kötényt nevezték szakácskának. A keskeny kötény a múlt század végétől anyagában, díszítésében több változáson ment keresztül. A múlt század végén, századunk első évtizedeiben a kékfestő, a fekete színű klott volt a kötények anyaga. A kötények alját gépi hímzéssel díszítették. Gyűjtőterületünkön az első varrógép megjelenésének időpontját nem sikerült rögzítenünk. Az idős adatközlőink visszaemlékezéseiből azt tudtuk megállapítani, hogy a múlt század kilencvenes éveiben már a legtöbb faluban volt egy-két varrógép, amelyhez később minden ügyesebb kezű asszony igyekezett hozzájutni. Az első világháború táján már 8—10 varrógép is volt egy-egy településen. A gépi hímzés fejlődéstörténetéről azt tudtuk megállapítani — a visszaemlékezések és a szekrényekben őrzött régi kötények alapján —, hogy a kezdeti hímzések egyszínűek, motívumai egyszerűbbek, mértéktartóbbak voltak. A kötény alsó szélén az attól mintegy 4—5 cm magasságban, alul és felül vízszintes hímzett csíkokkal, félkörös vagy hegyes fogacskákkal körülzárták a díszítendő felületet. A stilizált virágmotívumokkal nem töltötték ki ezt az egész felületet, a két sarkára és középre tettek egy.egy virágdíszt (23. kép). Kedvelték a lapos sujtást utánzó mintát is, amelynek hullámos vonalát az egész kötény szélességén végigvezették (24. kép). A húszas évek közepétől a kötény aljának díszített felülete megnagyobbodott. Szélesebb lett a hímzett csíkokkal szegélyezett díszítő felület. A hímzett felület felső szélét lezáró csík fölé még álló stilizált virágmintákat hímeztek géppel (25: kép). A kékfestő és klott kötények alját a húszas évek végén, a harmincas évek elején többszínű cérnával hímezték ki varrógéppel. A stilizált virágok leveleinek már nem csak a koutúrjait jelezték — mint a korábbi hímzéseken —, hanem a leveleket gépi hímzéssel kitöltötték. (26. kép) A varrógéppel történő hímzés ezzel utolsó állomásához érkezett, helyét új hímzéstechnika foglalta el, amely a kötények anyagának részbeni megváltozását is eredményezte. A géppel hímzett kékfestő kötényt leányok, fiatal menyecskék kisebb ünnepeken, ha templomba, lakodalomba, rokonlátogatóba, városba mentek, kötötték maguk elé. Negyvenéves korig az idősebb asszonyok is felvehették nagyobb ünnepeken. » A gépi hímzésű klott kötényt csak leányok, fiatal menyecskék hordhatták nagyobb ünnepeken (húsvét, karácsony, pünkösd stb.). A kötény aljára és két szélére fekete csipkét varrtak. (27. kép) Három-négy évvel a lakodalom után a kötényt már csak csipke nélkül viselhették. A hétköznap, munkába viselt kötényekre csupán 3—4 soros forhamentli díszítést tettek. A 4—6 soros forhamentli az ünnepen hordott kötényeknek is tartozéka volt. A gépi hímzésű kékfestő és klott kötényt — Bér, Alsópetény, Egyházasdengeleg kivételével — az egész banki viseletcsoportban ismerték. A harmincas évek elején a kékfestőből, klottból készült kötények aljára is rákerült a szabadrajzú, több színű fonallal száröltéses technikával hímzett stilizált virágminta, de a kékfestő anyag helyét rövidesen a kék színű vászon, a fehér sifon foglalta el. A világoskék gyári vászon kötény a katolikus és evangélikus vallású szlovák falvakban egyaránt ismert volt, de hímzés csak az evangélikus vallású falvakban került rá. A fehér gyolcs szögletes kötényt is csak ezekben a községekben viselték. Ez utóbbi kötényt a vegyes vallású Legénd evangélikusai is maguk elé 75