Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

cafekal váltották fel az alsószoknyán. A hétköznap viselt alsószoknyájukra géppel (ezt nevezték hamíscakkasik), az ünnepen hordottakra kézzel varrták a cakkot. Az e viseletcsoporthoz tartozó falvakban végzett gyújtőútjainkon az adatközlők egységesen vallották, hogy az egyszerre felvett több slingelt alsószoknyák divatját a bánkiaktói vette át a viseletcsoporthoz tartozó többi falu az 1920-as évek elején. Az ünnepen hordott slingelt alsószoknyák korábban is ismertek voltak, de 3—4 darabnál többet soha nem vettek fel egyszerre. Bánk, Kétbodony, Galgaguta, Vanyarc községekben az 1920-as évek első felében, tíz—tizennégy keményített slingelt alsószoknyát is felvettek nagyobb ünnepeken a szegett szoknyák fölé. Cser vénák Istvánné (sz.: 1902) 84 éves vanyarci adatközlőnk elmondotta, hogy tizennyolc éves korábban húsvét vasárnapján a pendelyre hat szegett és tizenhét slingelt szoknyát vett fel. A dereka a súlyos szoknyáktól kisebesedett, a következő vasárnapig csak úgy gyógyultak be a sebek, ha azokat minden nap zsírral kenegette. „Akkor az volt a divat, hogy minél szélesebbek legyünk, azért szedtük magunkra azt a sok slingelt szoknyát. A nagy melegben sorra estünk össze a templomban, úgy locsoltak fel bennünket az udvaron. Húsvét hétfőjén, amikor bálba mentünk, vastag kendőt kötöttünk a derekunkra, nehogy a sebhez hozzáérjenek a legények tánc közben" — mondotta vanyarci adatközlőnk. Az egyszerre felvett slingelt szoknyák száma csak a harmincas évek közepétől kezdett csökkenni. Nagyobb ünnepeken hét—nyolc darabnál már nem vettek fel többet. A katolikus vallású szlovák falvakban az egyre gyarapodó számú slingelt gyolcs alsószoknyák csak lassú ütemben tudtak tért hódítani. 1920—1930 között a slingelt szoknyák száma egyáltalán nem változott ezekben a falvakban. Az 1930-as évek elején a nagyobb leányok, fiatal menyecskék 6—8 keményített, slingelt alsószoknyát is felvettek. A negyvenes évek első felében az evangélikus és katolikus vallású szlovák falvakban egyaránt kettő—négy darabra csökkent a vasalt alsószoknyák száma. Hriagyel Jánosné (sz. : 1925) banki lakos 1944-ben három darab vasalt slingelt alsót, hat darab tarka szegett alsószoknyát vett fel ünnepi öltözetéhez. A szegett és slingelt alsószoknyák — a felsőszoknyához hasonlóan — keskeny gallérúak voltak, a derekánál apróra (tűráncolással) beráncolták. A szegett szoknyákra végig apró ráncok, a vasalt alsókra szeles hajtások kerültek. Az alsószoknyák varrásakor a sliccet [hűsítek, kivágás] mindiga jobb oldalra tették. Felvételkor azonban minden felvett páros számú alsószoknyának a hasítéka a bal oldalra került. így kerülték el, hogy az egyszerre felvett sokszoknya egyik oldalon se nyíljon szét, ne púposodjon fel. Emlékezet szerint az 1920-as évek után — amikor a sokszoknya viselete elterjedt — alakult ki az egymást követő alsószoknyák sliccének jobb, illetve bal oldalon történő elhelyezése. Felvételkor a szoknyát egy kapoccsal rögzítették a derékra. A hasíték jobb, illetve bal oldali váltott elhelyezése a katolikus vallású szlovák falvakban is elterjedt, pedig itt a 20—25 darabból álló sokszoknyás viselet nem tudott kialakulni. A szegett alsósoknyákat otthon varrták, hiszen összeállítása nem igényelt nagyobb kézügyességet. A slingelt szoknyákat gyakran varróasszonnyal készíttették. A viselt alsókat többnyire mindig fektetve tárolták, régebben a rózsás- vagy tulipános ládában, az első világháború óta a négyfiókos kasznyíb&n, sublóiba,n. Az ünnepen hordott szegett szoknyáknak is a ládában, sublótban volt a helyük, gondosan összeráncolva, újságpapírba betekerve. A hétköznap viselt alsókat gyakran a tisztaszobában vagy a háteóházb&a, a bejárati ajtó mögötti fogasra akasztották. 73