Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Gazsi József: A két Huszár

A harmincas évektől antifasiszta cikkek sokaságát írta az Esti Kurir, Mai Nap és a Magyar Nemzet o. lapokba. Hosszú éveken át meleg barátság fűzte Pethő Sándorhoz a Magyar Nemzet főszerkesztőjéhez, akinek halála után a lap ún. „Szellemi Honvédelem" с rovatát vezette. E rangos lapban sziporkázó cikkeinek egész sorát jelentette meg. írásaival gyakran foglalkozott a Londonból sugárzó Petőfi rádió is. 1943 márciusában Szekfű Gyula őt és Andorka Rudolfot a Magyar Nemzet főmunkatársának javasolta. Tekintettel az ország külpolitikai érdekeire Hitlerről, Németországról, mindenkor visszafogottan szólt. A port inkább a nyilasokon verte el, amolyan „fiamnak mondom, menyem is értsen belőle" módon fejezve ki szándékát. Támadja a „koreszméket", mely „odaadja magát, jelenét ós jövőjét egy olyan Európának, melyben saját sorsát többé nem intézheti". Kimutatta, hogy a „nagy egység", az európaizálódás, a „kontinentális távlatok" szólamai valójában a náci élettérbe való beilleszkedést, a függetlenség feladását jelentenék. „A magyarság nem lehet kísérleti tárgya idegen lelki teoretikusoknak" - írta a nemzeti szocialisták szándékairól. Hadakozik a nyilasokkal, Málnási Metzlerrel, Баку val, Meizler-Maróthyval, bizonyos „Húszökrű" és „Tagló" név mögé rejtőzködő zugfirkászokkal. Gúnyolja zagyva nézeteiket; azt, hogy a magyarságot 6, ún. „fajtartományba" kívánják besorolni. A nyilas párt tagjait „politikai kalandoroknak, haszonlesőknek" nevezi. Szálasiról nem kevesebbet írt, minthogy elmebeteg, paranoiás, akinek „megállapításai és megnyilatkozásai zavarosak, patologikusak". Túlméretezett önbizalom dühöng benne, miszticizmus és „ködfolyós szavak" veszik körül. Képességei nemhogy egy nemzet, de egy párt vezetésére sem elegendőek. Szálasi nevét le sem írja, csak a „Vezérlő Akarat"-ról szól, aki érthetetlen, összevissza, zagyva nyelven beszél. Váteszi szavak következnek: Ha Szálasi kerülne a hatalomra, az országot „egy tört lelkű férfi vezetné korlátlan akarattal, az őrület korlátlan határai között, a pusztulásba, a megsemmisülésbe". Ezekért a szavakért később drága árat fizetett! De közben is támadások érik. Névtelen leveleket, telefonokat kap. A nyilasok megfenyegetik, hogy ha hatalomra jutnak, fel fogják kötni. Sajtójuk gúnyolódva ír a „törzsökös" eszmefuttatásairól. Lej aratni kívánván személyét oda sorolták őt a marxisták közé. «Ha azt mondom „magyar" - „zsidóbérenc, népfront, marxista" ordítják felém és mondják, hogy nekik hungarizmus kell, gyepük ós földek, foszlányokra tépett Magyarország» - írta 1942. III. 29-én. Pedig a marxistákhoz semmi köze nem volt. Más kérdés az, hogy az ún. nemzetvezető osztályok, a középrétegek tétlenségét, tunyasagát, Hitler előtti behódolását látva Huszár szövetségeseket keresett. A dolgozó osztályokról írott cikkei tanúsítják, hogy 1941 végén már bennük látta azt az erőt, amelyre támaszkodni lehet. Amikor az összefogás gondolata jegyében a kommunisták kezdeményezésére sor került a népfrontos függetlenségi mozgalom első szárnypróbálgatásaira, Huszár Aladár helyeselte annak programját. Elfogadta és támogatta a munkásság képviselőiből, a hazafias értelmiségiekből és minden más Hitler-ellenes erőből létrehozandó tömörülés szükségességét. Törekvésük mindenekelőtt arra irányult, hogy a kétkezi osztályok felé kiszélesítsék mozgalmuk társadalmi bázisát, mert jól látták, hogy csakis a népre támaszkodva, a nemzeti összefogást megvalósítva szállhatnak szembe a náci veszedelemmel. 1941 őszén a KMP Központi Bizottsága határozatot hozott, amelyben az első helyen az ország szabadságának és függetlenségének megvédése, „a német imperializ367