Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra

bányai üveggyár, mely szinte virágzásba van, s adózóinkat mindenkor akár szekeres, akár gyalog munkával ellátya, járhatásban útjaink egyedül Szinó bányáról kinyitni Losonczról Beszterce felé vezető fő kereskedelmi útra kijutni vált szükségessé."

58 Megnyugtató megoldás nem született, mert 1872-ből származó irat szerint a szinóbányai gyárosok megtagadták az útvonal fenntartásához szükséges útkaparó fizetéséhez való hozzájárulásukat, pedig a megyeiek szerint az útvonal a szinóbányai gyáripar előmozdítása érdekében épült ki.

59 Valószínűleg a fizetés hozzájárulását a továbbra is célszerűen nem használható utak miatt tagadták meg a gyárosok. De térjünk vissza az 1840-es évekhez. 1847-ben tehát még csak üveggyárról tud az irodalom Szinóbányán, amelyet Kuchinka Ferenc szinóbányai nagybirtokos és későbbi kohótulajdonos, országgyűlési képviselő épített 1840/41-ben..

60 Kuchinka ,,itt-ott az elhagyott bányák előtti gorcokon talált vasérczek által figyelmeztetve, szorgalmas kutatás után. oly szerencsés lett, hogy e vidék több helyein, gazdag vastelepekre akadva, elébb bányákat nyitott, s nagy mennyiségben találván gazdag érckövet, 1848-ik évben, a szükséges anyagok közepett többek társaságában, vasolvasztó kemencét állított" írta Kubinyi Ágoston a gyárról 1854-ben.

61 Ebből a társaságból csak Kossuch János nevét ismerjük teljes bizonyossággal, aki Kuchinka Karolinát 1836-ban vette feleségül, és az ó-antalvölgyi üveggyárat vezette. 1844-ben. költözik Losoncra, ahol haszonbérletből tartja fenn magát. Mint Kuchinka sógora vett részt a vasgyár alapításában, s cserélve átveszi 1849-ben a katalinhutai üveggyárat és a kohó üzemvitelét teljes mértékben átadja Kuchinka Ferencnek. Pestre költözve később megalakítja azt a vasöntödét, amelyből utóbb a Ganz-gyár alakult.

62 A szinóbányai vasgyár tehát Kuchinka-Kossuch közös alapítás. Problémás azonban a csere dátuma, amit általában 1849-re datálnak. Kubinyi sem mond pontos dátumot, amikor 1854-ben pár évvel ezelőttről ír, Kossuch életrajza azonban 1849-et említ. Egy 1850-51-es adókivetésen a Katalin-völgynek nevezett helyen álló gyár tulajdonosa még Kossuch János „Vas gyámok".

63 Ennek alapján megkockáztatjuk a gyártelep cseréjének dátumát behatárolni az 1850-51-es évekre. Kubinyi Ágoston a tulajdonossal és bányászaival járta be a gyár környékbeli vasbányáit, s így tekintette meg 1853. július 25-én a gyár első vasbányáját Turicska felé nyíló szinóbányai határban. A 22 öl mélységű „Vinyicza" aknában „agyagos csillámpala közt itt-ott békasóval keverve, mint anyakő közt jő elé a barna vaskő ..." A szomszédos turicskai határban volt a következő bánya „Ferencz-Anna alag-bánya" azaz táró néven. A két éve működő bánya 32 öl mélységben érte el az ércet „az itt-ott békasóval kevert csillám és agyagpala . . . tömeg közt a kiálló gazdag vaséleg képleteket." A vasgyár megtekintése során leírja, hogy a gyár épületének falánál felhalmozott érchalmok közt a szomszédos kálnói pusztán bányászott „vasporiadékot" látott, de ez az anyag önmagában nem olvasztható, ezeket a turicskai vaskővel keverik. A gyár „kalapált vagy nyújtott vasat nem készít, egyedül öntött vassal foglalkozik, mellyben mintegy 30 000 mázsa úgynevezett szürkevas (Rohen-Eisen) nagyobb vagy kisebb gépekhöz tartozó részletek, kályhák, edények s egyéb ilyfóle eszközök öntetnek". Az öntvények, gépalkatrészek megrendelésre készültek, a nyersvas Vácon keresztül Bécsbe került, eladásra. A gyár energiáját vízierőből nyerték, két egymás melletti, s egy fedél alatt lévő olvasztó kemencék levegőfúvóját egy vízierővel hajtott 5 ölnyi átmérőjű vaskerék működtette.

64 80