Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra

A munkások száma nyáron 100, télen 300 fő volt, nem számítva ide a fuvarosokat. A gyári termelést biztosító anyagok helyben megtalálhatók voltak (víz, vaskő, fa), a mészkövet kellett csak hozatni. A gyár fejlődését Pesty Frigyes megállapítása „két gyár érdemel figyelmet, az üveggyár és a vasgyár".

65 - is bizonyítja Nógrádban. A vasgyár 1868/69-ben Kuchinka Ferenc tulajdonában két nagyolvasztóval rendelkezett, termelése 17 724 bécsi mázsa nyersvas és 4610 bécsi mázsa öntöttvas.

66 Pongracz Ernő bányakapitány 1870-es szemleútján meglátogatta a vasgyárat és bányáit. Jelentése információkban gazdag: a kisebbszerű vasgyárban két magas kemence volt, az egyik 30, a másik 26 lábnyi magas. A korábbi levegőbefújás vízierő mellett gőzerőre volt állítva, bár az elégtelen levegőmennyiség miatt csak az egyik kemence üzemelt. Termelési adatai a korábbiakkal azonosak: mintegy 20 000 bécsi mázsa nyersvas és 4000 bécsi mázsa öntöttvas, amit kereskedelmi cikkónt a losonci piacon árulnak, a nyersvasat pedig a rohnici és a brezovai gyárakba szállítják.

67 A nyersvas- és az öntött vastermelés nyersanyagául a turicskai Ferenc-Anna bánya barna vaskő vét használták fel, mely 2-3 ölnyi vastagságú és a felső rétegből erősen ki volt szedve. Kuchinka a határban egy 8 ölnyi mélységű aknát mélyített, ahonnan 1-2 lábnyi vastag kvarccal erősen szennyezett vaskőteílért bányászott, de kutatásokat végzett Podrecsány határában is. A vasolvasztáshoz szükséges mészkövet Divényből, Vámosfal várói és Ruzsináról fuvarozták a gyárba. A faszenet a szomszédos Zichy-, Szentiványi- és saját tulajdonú erdőből nyerte Kuchinka. * Változás 1870 után következett be a gyár tulajdonviszonyaiban. Kuchinka Ferenc halála után 1875-ben tűnik fel egy statisztikai munkában gr. Forgách Antal mint a szinóbányai vasgyár tulajdonosa.

68 1882-től Krämer Jakab budapesti bankár tulajdonában találjuk a gyárat, aki 1883-ban átalakításokat végeztetett, a nagyolvasztókat üzemen kívül helyezve csak öntvények gyártásával foglalkozott. Fő terméke a vasérc és vasöntvények voltak 1885-ben. (Vasrács, takaréktűzhely, vízmelegítő rézkatlan, sütőcsövek, szobakályha fa- és széntüzelésre, öntöttvas ekefő, vasiiti kemény talpú kerék, öntött víz vezetékcsövek.)

68 Évi termelése 4800 mázsa vasáru volt, munkásainak száma 60 fő. 1888-ban az üzem már mint vasgyár és gépjavítóműhely szerepelt, 5000 mázsa vasöntvénytermeléssel. Különleges terméke volt ekkor az üveghuták fűtési berendezése.

70 Vasgyárként és vasércbányaként 1892-től jegyezték a szakirodalomban, termelése ekkor 6000 mázsa barna- és pátvasérc és 10 000 mázsa vasöntvény. Munkásainak száma: 16 bányamunkás és 100 gyári munkás volt.

71 A gyár igazgatója: Neubauer Romwald, öntőmester: Flachbart Mihály volt. Közjegyzője: Rical Raimund, anyagszerkezelő: Gallusz József, raktárnok: Tannhauser Ede, orvos: dr. Schwechla Ede. 1896-ban a termelés már 15 000 mázsa vasöntvény volt, a vasérctermelés mennyisége nem változott: 6000 mázsa maradt. Munkásainak száma is változatlan, csupán igazgatója: Vámos Fülöp, öntőmestere: Klekner János lett, aki 1900-ban mint a szinóbányai vassalakbánya (Mölczer Gyula tulajdona) meghatalmazottja szerepel.

72 A századforduló után a gyár munkásállománya emelkedett, 250-300 fő körül mozgott. Évi termelése 400 vagon vasáru (40 000 mázsa) volt, külön tételezés nélkül. Árui mind a hazai, mind az ausztriai piacra eljutottak. Legnagyobb kitüntetése a gyárnak a millenniumi nagy aranyérem volt.

73 81