Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra
mai Coalitioé 2,5 millió v. с. forint. Az 1852. július 6-án Rimabrézón aláírt egyesülési szerződéssel a két társulatból megszületett a Rimamurányvölgyi Vasmű Egylet. 49 A barnaszén vasgyári célokra történő alkalmazhatósága egyre inkább ismertté lett, a vasútépítkezések meggyorsítása révén egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ország nem rendelkezik olyan vasgyárral, mely vasúti síneket készíthetne. Napirendre került egy bamaszénmedencóben létesítendő nagyobb finomító gyár alapítása. Ez a gyár Ózdon jött létre 1847-ben. Az új társulat 1852 utáni első feladata volt a vagyoni helyzetét megszilárdítani, melynek keretében a kedvezőtlen tulajdonságú hámorok üzemét beszüntették. Régi gyárai közül a málnapataki, rásztócsnói, császárpataki és rimócai frissek és nyújtók maradtak csak üzemben. A frissítés súlypontja az ózdi gyár lett. Málnapatakon továbbra is „frisstűzczágli" készült és kovácsoltvas. Az 1854. évi osztrák bányatörvény értelmében formailag változott az új társulat, mivel bányatársulattá alakult át. * A gömöri nyersvastermelők 1861-ben a vasipar várható fellendülését megérezve, kedvező lehetőséget szerettek volna teremteni maguk számára, és ezért tervbe vették egy finomító gyár létesítését a nógrád megyei barnaszénmedence egy arra alkalmas pontján - a tervezés alatt álló Ipoly - sa jó völgyi vasútvonal mentén. 50 De, hogy nem vaktában tervezték, bizonyítja az, hogy az ózdi gyár lehetséges konkurrenséről alapos szakvéleményt szereztek be. Ebben a kiküldött társulati tagok nem tulajdonítottak nagy jelentőséget egy újabb vasgyár alapításának, mert a véleményük így nyert kifejezést, hogy „az építendő gyár, ha kedvező vaskereskedelmi körülmények és igen eszélyes és erélyes vezetés mellett boldogulna is, mint versenytárs az ózdi gyárat nem veszélyeztetheti." Megállapították ugyanis, hogy „Nógrádmegye igen terjedelmes kőszénmedencén fekszik . . . Ezen medence főpontját Nógrádban Nagy-Kürtös és Salgótarján képezik. Előbbi termékeny, tót lakosságú vidék, munkaképes és szorgalmas néppel és nagy marhaállománnyal, Salgótarján ellenben ,,mely kopárságával a Sahara pusztáival vetekedik", nem képes táplálni a gyári munkára testileg tehetetlen, kevés marhával bíró palóczokat. A nagy-kürtösi telep 5-7' (láb) vastag, de silányabb mint az ózd-nádasdi, míg a salgótarjáni 6-7' vastag kitűnő minőségű . . . Vasgyártásra azonban egyik pont sem alkalmas, Nagy-Kürtös a szón minősége, Salgótarján azon oknál fogva, mert oda munka- ós fuvarerőt telepíteni kellene. A tervezett gyár vasutak hiányában fekvésénél fogva sem bír előnnyel, mert ha 50-60 kilométer közelebb is van Pesthez, a Tisza vidékére és Miskolczra nem versenyezhet, de a nyersvasat, tehát 36%-kai nagyobb súlyt, 30 kilométerrel tovább kénytelen fuvarozni. Az ipoly-sajóvölgyi vasút kiépítése esetében is, miután az csak FülekLosoncon keresztül vezethető, Salgótarján olyan távol esik Fülek állomástól, mint Ózd a Sa jó völgyén legközelebb fekvő vasúti ponttól... de nem képzelhető, hogy ezen vidéken alakítandó gyártásulat, ha az nagyobb részben a felsőmagyarországi nyersvastermelőkből is alakulna, gyári vállalattá oly alapra fektethetné, hogy ebbe nyersvastermelőket befogadván, ezekkel egy testületté olvadna, s tulajdon nyersvasát fogyasztaná, hanem mindig nyersvasvételre volna utalva." 51 Hogy mennyiben vált be ez a jövendölés, azt az elkövetkező évtizedek megmutatták. A társulat a Nógrádban alakítandó gyár tekintetében így megnyugvást szerzett, a helyzetet a maga részére igyekezett újból kihasználni. Nádasdon 1864-ben felépítettek egy új gyárat. Továbbra is üzemelt a régi málnapataki frisselőmű. 78