Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra

27-én fellebbezést adott be az udvari tanácshoz. A pereskedés végül is 1838-ban zárult le végleg a Coalitio sikerével.

42 A Coalitio kára 1835. december 14-től 1836. augusztus 3-ig abból állt, hogy nyolc hónapig állt a hámor és a fűrészmalom úgy, hogy az éves bér mellett fogadott munkások, tisztek fizetését ki kellett adnia. A Coalitio „Számadási Könyve" alapján megállapítható a termeléskiesésből származó kár: a készíthető 2160 mázsa vas helyett csak 409 mázsa 75 lat készült el. A hiányzó 1750 mázsa 25 lat vas ára 18 552 forint 39 krajcár. A hámor könyvelése szerint 1 mázsa kovácsolt vas 9 forint 49 63/100 krajcár, amit 19 forint 41 1/2 krajcárért értékesítenek. A fűrészmalom 7600 db deszka helyett csak 48 deszkát gyártott, a hiányzó 7552 db kereskedelmi vesztesége 1478 forint 56 krajcár (minden szál deszkán 11 3/4 krajcár a nyereség). A málnapataki hámor kára mintegy 20 031 forint 35 krajcár volt.

43 A Coalitio alig hogy az előzőekben említett nehézségeken túljutott, kénytelen volt ismét másokkal megküzdeni. Természeti katasztrófa (téli hideg, aszályos nyár), marhavész következtében víz és fuvarerő hiányában szenvedett, nem volt képes termelését teljes mértékben kifejteni. A téli leghidegebb hónapokban „minthogy az ilyetén terjedtebb körű hámoroknál a jég törése czéloknak meg nem felelhetne, a hámor nem dolgozván, a víz szabadon bocsájtatik."

44 A társulat tőkéjét nagymértékben igénybe vevő málnapataki építkezés és a kedvezőtlen helyzet miatti nyereség kiesés dacára az üzemen kívüli, lebontásra ítélt rimabrézói nagyolvasztó helyén egy „vékonyabb öntéseket készítő, valamint a likéri, málnapataki és rásztócznói hámorok kibővítése terveztetett" fogalmazták meg az igazgatói ülésen. Az építkezéseket azonban nem hajtották végre, helyette vaskőbányákat és erdőbirtokokat vásároltak. 1843-ban a társulat életében új korszak következett be, az elhunyt Heinz Frigyes helyére Rombauer Tivadar került, aki nagymértékben járult hozzá az 1852-es fúzió megvalósításához. Még ugyanabban az évben Kossuth és Széchenyi kezdeményezésére megindult iparfejlesztő mozgalom a Coalitiót is elérte. Ugyanis az igazgatóság felszólítást kapott, hogy nyilatkozzék ,,a kereskedés és műipar előmozdításának módja és eszközeiről." A 2. pontra adott válaszukat érdemes szószerint közölni: „A kereslet hiánya általánvéve a vasipar fejlődésének legnagyobb akadályát képezi. A piac úgy belmint külföldön oly szűk, hogy az eddigi termelés sem helyezhető el biztosan. A készleteket gyakran értéken alul kell eladni és így az ipar nagyobb termelésre nemcsak, hogy ösztökélvén nincs, de attól óvakodnia kell. A belföldi kereslethiány okai a rossz közlekedési viszonyok és az általános szegénység. Egybe nem említve, az építkezéseknél és a földművelésnél nagyon csekély mennyiségű vas fogyasztatik : sehol annyi vasalatlan szekér nincs, mint Magyarországon." * A külföldi kereskedést több tényező mellett legfőképpen a nyersvas kiviteli tilalma teszi lehetetlenné.

45 Ezért a vastermelők már 1844-ben felvetették egy közös erővel felállítandó gyár létesítését, gondolva a vasútépítkezések nyomán fellépő vasúti sínkereslet kielégítésére. A várkonyi (Sajóvárkony) kőszén hatására Sajópüspöki határában gondolták a gyárat felépíteni. A vasipari egyletek száma is emelkedett, 1836-ban a Csetneki Concordia, 1845ben a Gömöri Vasművelő Társulat alakult meg. A Rimai Coalitio fejlődése a bánya76