Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra

ásatni, utakat építeni úgy, hogy annak által bármiféle malmaikban, épületjeikben vagy egyéb javukban (Ti. a Szentiványiaknak - Sz. F.) kár ne okoztasson." A hámor épületeihez, a tisztilakáshoz és a munkások házaihoz 40 hold rét volt igénybe vehető. (Továbbá szabad legeltetés 25 állatig.) Az erdőben pedig másképp nem értékesíthető fákat és gallyakat fűtés céljára szabadon szedhették a hámor emberei. Mindezekért cserébe - örökös áron - a Coalitio egy részvényt adott, 2000 forint értékben. A szerződés 3. pontja szabályozta a területen már meglévő, jobbágyok által használt fűrészmalmok sorsát is. Ennek alapján a Coalitio megvásárolhatta ezeket az épületeket. Helyileg lokalizálni tudjuk a Hámor pontos helyét, ugyanis a kérdéses fűrészmalmok a „Chmelna" nevű rét csatornája mentén álltak, közel az Ipolyhoz. A két malmot a társulat ezek után lebontotta, s az egyik helyén telepítette a vashámort, a másik helyén pedig új fűrészmalmot emelt, használva azt a vizet gépeinek működtetéséhez, melyet a két volt malom is előtte már használt. Az 5. pont szerint az épületeket a helyben található anyagok (homok, kő, fa, agyag) felhasználásával emelték. A szerződés 6. pontja a legfontosabb az elkövetkező események szempontjából. Ugyanis ennek értelmében a Coalitiónak évente 500 kubik öl fára volt szüksége a hámorhoz. (Három láb hosszú hasábos ölből 2 öl tett ki egy kubik öl fát.)

38 * 1834 végén a hámor épületei álltak. 1835 júniusában a Coalitio szabályozni kívánta az Ipoly csatornáját s utakat akart készíteni. (Ugyanis az Ipoly természetes esése a malom gátjáig 12 öl, onnan a malomfőig 2 öl és 4 láb. A hámortól lefelé a malomig igen csekély, szinte meder nélküli az Ipoly, s a vize a szomszédos rétek s földek szintjében folyik, s gyakran azokon „szerte csorog". A hámor víztartója 30 000 kubik láb vizet fogott fel. A legrosszabb két hónap a július és augusztus volt, ekkor ugyanis 2-3 óránál tovább nem dolgozhattak.) Szentiványi Farkas és Czebrián Antalné birtokán akarták az új csatornát elkészíteni a nyújtó hámorig vezetve. Az új út pedig a faszén szállításhoz kellett volna. A Coalitio a megyétől bizottságot kért, hogy a földesúrral megegyezhessenek, de „barátságos egyezésnek ki nem eszközöl tetését" volt kénytelen a bizottság megállapítani.

39 Az egység megkötését gátló okok közül kettőt említünk : az egyik, hogy a földesúri fürészmalmok is a Chmelna nevű réten álltak, a másik pedig, hogy a társaság nem a Szentiványiak erdejéből vásárolta a szükséges mennyiségű fát. Ezért Szentiványi arra hivatkozva, hogy a hámor elveszi malmairól a vizet, hajdúival és zselléreivel levágatta a gátat, s ezzel a vizet elvezette a hámorról.

40 A Coalitio prefektusa (Heinz Frigyes vasművelési tisztfőnök) a társulat első tisztviselőjének jelentését idézzük az esettel kapcsolatban: „Málna Patakán micsoda erőszak tétetett. Szent Iványi Farkas úr által. Folyó hó (1835. december - SzF.) 15-én és 22-én a Málnapataki hámorokra vivő Ipoly canalisât, mely Farkas úr rétjein folyik át, a fűrészmalmokra, 100 esztendős árka már az Ipolynak erőhatalommal a mi rekesztésünket kivágatván - a vizet így elvezette, a Hámorról, hogy arra semmi víz nem megyén, azt állítván Szent Iványi úr, hogy ő mind addig nem engedi a vizet arra folyni, míg a Coalició vele nem egyezik meg."

41 A támadt pereskedést a Coalitio megnyerte, 1836. augusztus 3-án jogilag visszahelyezték birtokába. Ez ellen természetesen Szentiványi Farkas már szeptember 75