Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra

részvényesei pedig szintén érdekeltek voltak a vasüzemben, az 1879-ben kezdődő gazdasági fellendülés, a vasútépítkezések adta lehetőségek kihasználását csak a gyárak modernizálásával lehetett elérni, így a Wiener Bankverein nyomására a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület és a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat 1881ben fuzionált, létrehozva a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságot.

8 * Tanulmányomban a köztudatban elfelejtett, és az ismereteink szerint a 18. század végén Rárósmulyadon (Mul'a), működött első vashámorról a gömöri Rimai Coalitió (Egyesület) 1834-ben Málnapatakon (Málinec) alapított vasgyáráról és a reformkori iparfejlődés szép példájaképp 1847/48-ban Szinóbányán (Cinobaná) Kuchinka család által alapított vasgyárról szeretnék szólni a szűkszavú és néha hézagos levéltári és irodalmi adatok összefoglalásával. Több nyitott kérdés vár tehát megválaszolásra. Hol álltak, mikor működtek, milyen ércet dolgoztak fel, milyen volt a termelő berendezésük ? A korai hámorok berendezésére nézve az irodalomban kevés megbízható adat található. A levéltárakban felkutatott iratok pedig ezeket a részleteket illetőleg a semminél alig valamivel többet mondanak. Annyi azonban ismeretes a szakirodalomból, hogy ,,A vasórtz, minekutánna az úgy neveztetett széllyeltörő műhelyben vagy hámorban (Pochwerke) széllyeltőretik és vízzel megtisztíttatik, á magos kementzében (az az ollyan kementzében, ámelly 20 vagy 30 láb magasságú kettős kőfalbul ós 8-12 láb vastagságúbul áll) megolvasztatván, vastag rudakba és darabokba öntetik, á mellyek á hámorokban ismét megtüzesíttetnek és külömbbféle véknyabb rudakba kovátsoltatnak ki. Ez által á megtüzessítés ós kovátsolás által á még nem egészszen tiszta vas, sok tisztátalan részektől megtisztíttatik, és hajthatóbbá, sűrűbbé 's á dolgozásra alkalmatosabbá tétetik."

9 A nyers vasból oxydáló fúj tatással kovácsolható vasat tudtak készíteni az ún. tót-kemencék segítségével. A megömlött és ismét megmerevedett vas, mint nyersvas szolgált kiinduló pontul a kovácsolható, nyújtható vas nyerésének a frissítés különböző módszereivel, amit a kavarásos eljárás bevezetése szorított ki a használatból. A nyersvas nyújthatóvá tételéhez levegőre volt szükség, a frissítés (széntelenítés) vagy kavarás művelete alatt a nyersvas a levegő hozzájárulásával ismét megömlött, a széntartalom a lejátszódó átalakulások révén lecsökkent, a vastömeg tésztaszerűvé vált. A frissítés a frisstűzben (frisspest) megy végbe. A nyert vastömeg neve a „bucza" (Luppe). Ezt nehéz pöröly alatt vastag lepénnyé kovácsolták, majd vésőkkel feldarabolták. A bucákat újabb finomítás alkalmával felmelegítették, azután egyenként kovácsolták ki rudakká az ún. farpöröly alatt. Ezért a kohók kiválasztásánál döntő szempont volt a víz közelsége, mert a fújtató működéséhez vízierővel hajtott vízikerók szolgált. De hosszú időn át vízi kerekekkel hajtott súlyos kalapácsokat (pörölyöket) is használtak. A fejes pöröly 700-1200 kg súlyú ütéseinek a száma percenként 40-60 volt. Az ütésmagassága 60-100 cm között váltakozott. Amennyiben farpörölyt használtak, fejének súlya 200-750 kg, ütéseinek száma percenkónt csak 20, ütésmagassága 50 cm volt.

10 70