Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra
2. Előzetes észrevételek Újkori vasmüvességünk megyén belüli viszonylagosan kései megjelenésének területünk hadszíntérré válásán kívül az ősi lelőhelyek érckészletének a 16. századig történt kimerülése lehetett az egyik oka. Emlékük azonban tovább élt. Pl. Rimóc határában a Kis- és a Nagy-Huta dűlők 4 . A Dunakanyarban a Nógrád megyével közvetlenül határos - néha a megyénkhez tartozónak jelzett - Szokolyán még a török korban is volt vasbányászat és vasgyártás 5 . A nézsai Szele-hegyen és a közelében még a századunk elején is akartak vasat bányászni. 6 Az érc mennyisége azonban nem felelt meg a mai igényeknek és ugyanez volt a helyzet az ottani bauxittal is. Talán ezzel is magyarázható, hogy a megye ipartörténetét taglaló történeti irodalomban kevés adat szól a mai vasipar előzményeiről a hámorokról, kohókról illetve a korai kapitalista vállalkozásként megjelent vasgyárakról és vasércbányákról. Kevésbé ismeretes, így az a tény is, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az „acélgyár" gyökerei a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. keretében, Gömör megyei, több más, eredetükben a múlt század elejéig visszanyúló, vasgyárak ismételt egyesüléséig vezethetők vissza. A 18. század elejétől kapcsolódik a gömöri nemesség a vasiparhoz, s a feudális nemesség birtokain - Murány, a Rima és a Sajó völgyeiben - sok kis huta ós hámor dolgozott a birtokhoz tartozó erdőségek és a könnyen hozzáférhető vasérc hasznosítására, így a faszénre, vízierőre és a helyben bányászott vasércre, valamint a jobbágymunkára alapozott kezdetleges technikájú huták számára a szállítási utak rossz állapota miatt távolabbi piacok elérhetetlenné váltak. A külfölddel való verseny késztette a felvidéki kis társaságokat és egyéni birtokosokat tömörülésre, a használt technikák korszerűsítésére, mely a széntüzelés és a gőzgép (mint energiaforrás) alkalmazását jelentette. A régi huták és hámorok közelében szénbányák nem voltak, így a felfedezett szén - ismét csak a vasút és jó közút hiányában - gazdaságtalan szállítása miatt már az újabb gyárak telepítésénél annak közelségét döntő tényezőkónt vették figyelembe. 7 A Gömör megyei vashámor tulajdonosok 1808-ban. szövetkeztek legelőször a „Murányi Unió" név alatt. 1810-ben alakult a „Rimai Coalitio", mely a Rimavölgyében, valamint Rimabrézó és Nyustya vidékén erdőbirtokkal, vasolvasztókkal és hámorokkal rendelkezett. 1845-ben pedig Ózd vidékén „Gömöri Vasművelő Egyesület" név alatt új társulat alakult, mely a környéken felfedezett barnaszén telepeknek köszönhette létét. A vasfinomító hengergyárban itt alkalmaztak először barna szenet a kavarókemencék és forrasztó pestek üzemeltetésénél. A felsorolt három egyesület 1852-es fúziója hozta létre a „Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület"-et. Az új társaság tőkeerejével jogilag is egységet alkotva a magyarországi vasútépítkezésekből kívánta a maga részét biztosítani, azaz a sínszükségletét a magyar állam tőlük vásárolja és ne külföldről hozassa be. A társaság kezelésében levő ózdi finomítók azonban nem tudták kezdetben a gömöri kohók összes nyersvastermelését feldolgozni, ezért Ózd mellett új finomító gyár létesítését határozták el Borsodnádasdon, támaszkodva a közelben feltárt barnaszénvagyonra 1864-ben. A gömöri nyersvastermelők (az épülő vasútvonalra alapozva) 1868-ban részvénytársasági alapon megalakították a „Salgótarjáni Vasfinomító Társulat"-ot, melynél mint telepítési tényező a környéken feltárt jóminőségű barnaszén volt döntő tényező. 1869-ben így nem csak a gyár építéséhez fogtak hozzá, hanem szénbányák feltárásához is a közeli Salgó hegy lábánál. A salgótarjáni gyár részvényeseinek többsége a Wiener Bankverein tulajdonában volt, a Rimamurányvölgyi Vasművelő Egyesület 69
