Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei

ankétszerű kérdéseinket nagyobbrészt szlovákul tettük fel adatközlőink számára. Ők válaszukat természetesen a maguk, helyi nyelvjárásában adták meg. Ezt a nyelvjárásukat csaknem mindegyik adatközlő „trpák"-пак jelezte. Tájékoztatásukat tehát egy olyan szlovák nyelvjárásban adták meg, melynek legkorábbi ilyen előfordulását már a 18. század elejéről is ismerjük. A trpák nyelvjárásról már 1746-ban Bél Mátyás is megemlékezett. Ebben az időben általános szokás volt az egyes megyékben lakó szlovák lakosságot nyelvjárása alapján megkülönböztetni. Ismert volt ez a nyelvjárás szerinti megkülönböztetés a 19. században is. Elég ha itt most csak Bernolák A., Kollár J., Csaplovics J., Safarik J. P., Húrban J. M., Jancsovics I., Dobsinsky P. és Pastrnek F. neveit sorolom fel.

23 A trpák nyelvjárást beszélő szlovák lakosság nagyjában Észak-gömör, Kishont és Eszaknógrád megyében lakott. Igen figyelemreméltó, hogy e nyelvjárást beszélő falvak lakosságát 1923-ban még M. Kálal is szótározta és 1936-ban Parinka E. is számontartotta.

24 Űgy látszik azonban, hogy az I. világháború után ez a kis nyelvjárás-sziget lassan integrálódott s beleilleszkedett az őket környező gömöri szlovák nyelvjárásokba. A későbbi szlovák nyelvjáráskutatások már nem jelezték különállóságukat.

25 Azonban a gondosabb nyelvjárás-kutatók még mindig ki tudták mutatni a korábbi trpák nyelvjárást beszélő lakosok leszármazottait. így pl. Praslicková M. és Orlovsky J. még napjainkban is ki tudták mutatni az egykori trpák nyelvjárást beszélő szlovák lakosság falvait. Ezek az egykori Kishont ós a Balog-völgy falvaiban laktak.

2

" Ez utóbbi adatközlésünk még jobban bizonyítja azon feltevésünket, hogy Sámsonháza egykori szlovák telepesei főleg Gömör, Kishont és Nógrád északi falvaiból kerültek mai lakóhelyükre. Persze sokan jöttek Zólyom felől és a távolabbi megyékből is. Többségüket azonban a trpák-tájszólásnak képezték. Ezek pedig nagyobbrészt az észak-Gömör és Kishonti falvakból kerültek ide. E tájról jövő családok, szolgalegények sokszor tovább is mentek. Ilyen déli irányú migrációról tanúskodnak a családnevek azonosságai és a trpák, trepák, trepáci szavak ismerete és használata. így például trpák, trpáci kifejezést ismerik a Galga völgyében is, (Püspökhatvanban),

27 Pest-környéken, (Pilisen)

28 lejjebb Kiskőrösön 29 és magában Bácskában is (Bajs)

30 A Gömörből és Kishontból lejáró szolga-legények ós arató-családok meghonosítják a trpák elnevezést még Nyíregyházán is.

31 A sámsonházi határ-, család- és ragadvány-nevek számbavételével láthattuk, hogy az itteni határ-neveknek számottevő történeti értékük van. A Kopan, Ruban, Ortvány és sok más hasonló határnevek sok évtizedes (talán évszázados) munka emlékei! Megérdemlik - hogy megőrizzük emléküket és tisztelegjünk - ha halljuk őket. A keletkezett irtványokon az idehúzódott családok intenzív állat- (főleg marha ós juh-) tenyésztést is folytattak. Bizonyítják a Kosariszko, Gsierni kosiar, Szálaska, Pasztyierszki vrch helynevek. Későbben azokon a déli oldalú irtványokon, ahol a nap melege erre alkalmas volt, szőlős- és gyümölcsös-kerteket telepítettek a falu dolgos lakói. A szőlős-kertek pusztulásával a felszabadult helyeken rétek és legelők keletkeztek. (Ezek emlékeit még düledező borházak és az öregedő szilvafák őrzik.) A síkabb határrészeken mezőgazdasági termelésbe fogtak. Gondos trágyázással jótermővé alakították a szántóföldeket. A sámsonházi határrészek mindegyik sarka fáradságos munka bizonyítékai! A sámsonházi családnevek is történeti források. Legnagyobb részükből kiolvashatjuk a szlovák családok származás-helyét. A ragadvány-nevekből megismerkedhetünk az egykori munkás falu életformájával, társadalmi összetételével. A családnevek is a község „krónikájának" használható forrásai. A bemutatott sámsonházi anyag feldolgozásával szerény példát akartunk mu63