Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei

Súlyáról, Ábelováról számos szlovák család és szolga-legény indult lítnak, kisebb, nagyobb rajokban a töröktől felszabadított területek felé. Ebbe az áramlatba kapcsolódott bele Sajba lakossága is. Elérték Nógrádot, Pest-megyét, - voltak akik továbbmentek Békésbe, Bácskába, Bánátba, - egyesek eljutottak egészen Nyíregyházára is. Nagyon valószínű - hogy az útnak induló családok, nőtlen legények - egy-egy ilyen helyen, mint amilyenek az útbaejtett szlovák községek is voltak, pl. Patak, Bánk, Piliny, Csesztve, Szirák, Bokor, Sámsonháza, Irsa, Alberti voltak - mindezeken a helyeken az új otthont keresők egyidore megpihentek. Biztosan voltak köztük, akik hamarosan, továbbmentek - akadtak olyanok is akik még maradtak, a továbbmenetelt későbbre halasztották. Ilyesmikre vannak kétségnélküli adataink. Pontos adataink vannak arról, hogy pl. a sámsonházi családok közül 1773-as években többen is útnak indultak. Ezek a Bácskában, Bánátban telepedtek le. Ezek között minden bizonnyal lehettek olyanok is - mint ezt a Sajben családnál teljes joggal feltételezzük, hogy továbbmentek. Ez a család ugyanis a 19. századi anyakönyvekben már nem szerepel. Nyomukat az alföldi kolóniákon kell keresni. Igen figyelemreméltó az is - amit Styaszní János a maga családjának az eredetéről tud. Szerinte a Stí/aszní család ősei még a 18. században - mint szabad jövetelű (szabadon, költözködő) jobbágyként érkeztek Sámsonházára. Itt meggyökeresedtek. Dolgos és ügyeskezű elődeik jó gazdák és ügyeskezű mesteremberek voltak. Különösen kiválóak voltak a kőműves-munkákban. Nemcsak a faluban - de városhelyeken vállaltak munkát. Munkásaikat főleg Sámsonházáról toborozták. Munkájukat nemcsak a megyében - de Pest városában is megbecsülték. Igen jónevű és népszerű családok sorába tartoztak a nemesi rangú Skultétycsaládbeliek is. Családi hagyományuk alapján a zólyom-megyei Dolná Lehotávól származtak Sámsonházára. Egyik tagjukat - mint híres násznagy-ot csaknem minden lakodalomra meghívták. Leszármazottaik ma is élnek a községben. A sámsonházai evangélikus egyház anyakönyveiben a 19. század második felében többször találkozunk későbbi érkezésű : Tót elnevezésű családnévvel. Ez a nemzetiségi ,,Tót" jelölés olyan ,szlovák' nemzetiségű egyént jelzett, akinek ha volt is valamilyen otthonról hozott szlovák családneve, azt itt nem igen. vették figyelembe, - helyette a Tót nemzetiségi név jelölésével identifikálták és ez aztán családnevévé is vált. (Ebben a tevékenységben a magyarosító szervek is közrejátszottak.) Vannak Sámsonházán olyan családnevek, melyek csak a régi anyakönyvben szerepelnek. Ilyenek pl. a Y amik, Varec, Vician vagy akár Vladár családnevek. Sokan már nem is emlékeznek ezekre a nevekre. Ilyen régen kihalt családnév a Vavrik is, mely a Vavro keresztnévből fejlődött. Ugyanilyen a Varec családnév is - amit az anyakönyvben így jelez az akkori parókus lelkész : Varec alias Serfőző. A Vladár család neve úgy honosodott meg a községben, hogy az egy itteni evangélikus lelkész neve volt. Halálával a családnév is megszűnt létezni. Sok ilyen kihalt családnév azonban megőrződött a ragadványnevekben. Ilyen pl. Cesnak, Mucina, Sluka-Misura családok nevei. A sámsonházi családnevek történetéhez még idetartozik néhány jellegzetes szlovák hangzású családnévnek magyarosítása is. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk pl. a már említett Krajci-Szabó, vagy a Turcan-Túróci családok névcseréjét. Vannak azonban a hivatalos névmagyarosításra is példáink. így például a Palik család egyik tagja „vitézzé" való avatása alkalmából a felsőbb helyek utasítására a Pető nevet vette fel. A Gyetvan család egyike Dombi-тя, az egyik Vnucko leszármazott pedig Vámosi-m magyarosította korábbi családnevét. 56