Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei

Régi, már a 18. században is ittlakó család volt a Matus-ék családja is. Egyik felmenő ősük már 1720-ban bírói funkciót látott el. Családi nevük a Matej keresztnévből vált vezetéknévvé. Ugyanezen fejlődésen ment át a Matejcsík család neve is. Űgy látszik a szlovák családok névadásában ez igen gyakori jelenség. Igen régi keletű a Magyar család is Sámsonházán. (Az 1715. évi összeírásban valószínűleg tévedésből: Magar-пак jelzik.) A községben élő néhagyomány szerint gyakran előfordult, hogy egy-egy pásztor-ember - a szomszédos magyar falvakból pásztornak szegődött Sámsonházára. Az is előfordult, hogy ezt a funkciót valamelyik pásztor több éven is ellátta. Az ilyen magyar nemzetiségű, később benősült egyént és családját ezen a néven tartották nyilván. Idők folytán ebben a családban is többnyire szlovákul beszéltek és a családnév viselői már integrálódtak, szlovák nemzetiségűekké váltak. A sámsonházi családok egyik legszaporábbika a Marék családbeliek voltak. Róluk is azt tartotta a hagyomány, hogy valamikor egy szűk jobbágytelken szorongtak. Az együttlakó családokat itt is a ragadványnevek segítségével különböztették meg. A Majdan családnak a leszármazottait a falubeliek már csak leányágon tudják számontartani. A néphagyomány szerint a zólyom megyei családok egyik legismertebb csoportját a Molcsan családbeliek képezték. (Az anyakönyvekben e családnevet igen sokszor Moucsan-пяк írták be.) A név származáshelyet: Molca helységet jelzi. Ez a község is igen sűrű rajokban szóródott szét az alföldi szlovák enklávakban. (PL: Békésben, Bácskában és magában Nyíregyházán is.) A Molnár család : szintén a község legkoraibb lakosai közé számítandók. Néhány feljegyzésben Mlynár néven is jelzik őket. Nevüket egy régi vízi-malomtól kapták, melynek különben tulajdonosai is voltak. A Nedeliczky család - nevében a korábbi lakóhelyének a nevét őrzi. (Nedeliste, Nógrád megye). Ugyanez a megállapítás érvényes az Ocskan család nevére (az újabbkori anyakönyvekben: már Ocsovai néven jelzik). Mint már a Macák család esetében is jeleztük, Ocsováról (magyarul: Nagyócsa) több család érkezett Sámsonházára, de legfőképpen Lucfalvára. Hasonló származáshelyet árul el az Obrcjan (néha Obeckjari) család neve is. A származáshely: Obeckov, északnógrádi szlovák falu neve. A helybeli gazdák tájékoztatása szerint e községből a 19. században igen sok szolgalegény látogagott le Sámsonházára. Nem véletlen, hogy ugyanez a családnév a bánáti szlovák enklá vakban is elég gyakran előfordul. Hasonló története van az Osadjan családnévnek is. Osada (árva-megyei község) szintén bőséges rajokban küldte az itteni gazdák szolgálatába nőtlen legény-fiait. Ezek a legtöbb esetben több éven át is szolgáltak egy-egy gazdánál. Ahol beváltak beházasodtak, elvették a gazdák leányait. Sok ilyen árvái szolgalegény előbb Gyetván töltött néhány évet. Régi (igazi), családnevüket elhagyták és legtöbbször a származáshelyük: Orava (árva-megye) alapján az Oravec nevet vették fel. Oravec: ilyen nevű családok elég nagy számban találhatók nemcsak Sámson házán, de a szomszédos Lucfalván és Szúpatakon is, valamint az alföldi szlovák helységekben is. A sámsonházi családok emlékezete szerint a legrégibb családok sorába a Pálikókat kell sorolni. Nevük valóban ott szerepel az 1715-ös összeírási jegyzékben. A köz54