Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei

legesen. 70-75%-ban tiszta szlovák eredetűek, - 15-20%-uk vegyes, jobbanmondva : kettős, szlovák-magyar használatot árulnak el, 5-6%-uk pedig tisztán magyar névadást és gyakorlatot bizonyítanak. * A határnevek számbavétele után ismertetni kívánjuk még Sámsonháza lakosságának az utolsó kétszáz évben ismert családneveit is. Adatainkat elsősorban a már eddig közzétett kiadványokból, valamint a helybeli evangélikus egyház anyakönyveiből és az itteni családokkal folytatott tájékoztatásokból nyertük. A családnevek múltjáról itt most csak annyit tartunk szükségesnek megállapítani, hogy azok kezdettől fogva kommunikációs célokat szolgáltak. Legfőbb funkciójuk a társadalomban élő egyének (személyek) a másiktól való megkülönböztetését szolgálta. A középkorban erre a célra eleinte elegendő volt egy egy-tagú névadás. Elég ha itt most csak a községnek névadó birtokosának a nevét és annak gyermekeinek példájára hivatkozunk. (Sámson és gyermekeinek neve; szintén Sámson, Márk és Lucia.) Későbben persze ez az egy-tagú névadás már nem volt elegendő. Két-tagúvá vált (pl.: Juraj Jánosík). A két-tagú nevek használatával és hivatalos gyakorlatával Sámsonházán már a 18. század elején, találkozunk. így például az 1715-ös és 1720-as jobbágy-összeírásokban az ott szereplő családnevek már két-tagúak. A történeti forrásokból tudjuk - hogy a két-tagií családnevek használata sokfelé már sokkal koraibb. - A történelemből tudjuk, hogy a két-tagú családnevek használatát és alkalmazását 1780-tól kezdődően II. József császár rendelte el. Az 1715-20-as és az 1728-as összeírásokban Sámsonházán a következő jobbágycsaládok neveit találtuk számbavéve : Abelovszky Márton Juhász Mihály Lovas Márton Molnár Pál Bányai Pál Kiss István özv. Macákné Nedelicky Pál Baran Ádám Karlik Jakab Magár András Palik Kanos Bartos János Kovács Pál Majoros György Palik Péter Dániel János Kukely András Markovics Pál Szlota György A fenti kimutatás szerint ezekben az esztendőkben ez a 20 család lakta Sámson házát.

18 - Ez a létszám a 18. század folyamán újabb családok jövetelével jelentékenyen megszaporodott. Ezeknek sorrend szerinti érkezéséről nincs tudomásunk. Valószínűnek tartjuk, hogy a fenti névsorban szereplő családokat a már említett módon az itteni földesurak telepítették le Sámsonházára. Ezek tehát legális úton kerültek lakóhelyükre. Érkeztek azonban minden felsőbb támogatás nélkül, szabad költözködési joggal rendelkező családok is. Igen tekintélyes volt azoknak a száma, akik szökve tehát illegálisan érkeztek ide. Igen sokan csak úgy magánosan jöttek el korábbi lakóhelyükről, s itt mint cselédek, az itteni jobbágy-gazdák szolgálatába állottak. Néhány évi ittlakás után benősültek valamelyik gazda családjába vagy más zsellér-családba. A lakosság természetes szaporulata mellett tehát a bevándorlókkal is jelentékenyen bővült a község létszáma. (Ezek közé lehet számítani pl. a Bendík, Blaho, Bukran, Bacsa, Cseman, Dankó, Fizelya, Kolár, Marciga, Matús, Petro, Povazsan, Szikora, Vnucsko és a Závodszky családbelieket.) De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy Sámsonháza ko Ionizációjában néhány szegénysorsú, szlovák nemzetiségű nemes-család is résztvett. Ezek sorába tartozik pl. a Zólyom megyei Lehotáról származó Skultéty-ék, későbben pedig a Szepességről ideköltöző Hrabussay-ak családja is. 49