Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei
A községhatár tari részén fekszik Sislovna. Itt fogdossák az itt pásztorkodó gyermekek az ürgéket. A Strmini alatt a Kunovka alatti gyümölcsfákkal beültetett kisebb réteket és kaszálókat értették. Közelében állott a Sztrmá bocs - egy meredek hegyoldalú szikla. Stuna: régebben kevesebb volt a községben és a határban álló ásott kutak száma. Ezért a meglévőket név szerint is megkülönböztették. A legrégibbek közé tartoztak: a már említett Kralyovka, Szikorka, Na szalaske, Markova stuna, Baronova stuna, Sustanova stuna, Harabusová stuna. Napjainkban a legjobb ivóvizet az evangélikus parókia előtti Artézi kútból nyerik a sámsonháziak. A nagy szárazság idején igen sokan járnak ide ivóvízért. A Siatorose határ-részt már szóvátettük a Dőlni hájjal összefüggésben. Ha jó volt az időjárás, itt is jó szénát tudtak az itteni gazdák kaszálni- E határ-rész elnevezését csak kevesen tudják biztonsággal meghatározni. A legtöbb adatközlő szerint valamikor átmenetileg sátoros cigányok táboroztak volna ezen a helyen. Tabán, (Tabánska ulica, Tabánski pótok): régebben a község jellegzetes, főleg szegényebb sorsú családok lakóhelyét jelentette. 16 A Tomasova dolina, magyarul: Tamás völgy: a falutól északra fekvő, közvetlenül Márkházával határos szántóföldek összefoglaló elnevezése. Trávnik: a községhatáron átfolyó Pótok, magyarul Kis Zagyva partján növő füves térség neve. Emberemlékezet óta népszerű ,liba-legelő'. Tvou, Той, (Na Tvove): a régi fatemplom mögötti kis patakocska vize, mely ha a falut elhagyja, kissé kiszélesedik, ott egy kis ,tó', állóvíz benyomását kelti. Ubocs-nak a községhatárnak a Holi briezok felé eső lejtős részét nevezik. A lejtő végefelé már szántóföldek is vannak. Uteszke: voltaképpen egy nagyon keskeny, sziklás, sok helyen ösvényszerű meredek út, mely Kunovka közelében halad s ott a Strmá úboc - egy meredek hegyoldal felé vezet. Vestecová pustatina nevét egykori tulajdonosától: Spisák-V estec-től nyerte. Ezt e pusztát korábban Mitellerova pusztatiná-n&k nevezték, aki a század elején a községben lakó zsidó kereskedő volt. Vinice, Staré vinice, - magyarul : Szőlőskertek: ma már értelmét vesztett határnév. A falubeliek tudatában még mindig él az emlékük 17 . A szőlőskertek egyikébenmásikában még ma is láthatjuk a pusztulásnak induló régi borházakat. Levéltári feljegyzések szerint a sámsonházi szlovák telepesek már a 18. század elején, (1715ben) kezdték ültetgetni a szőlőtöveket. A régi szőlőskertek helyén itt-ott látni egynéhány szilvafát is - különben a kertek átalakultak legelővé. Nővé vinice - vagy Novini: egyes gazdák a jelen század első felében újra megkísérelték a szőlők újra-telepítését. Ezeknek a nyomait árulják a fenti határnevek. Ezek többsége a községtől északra fekvő, de délre tekintő domboldalakon fekszik. Volovjarke: a községtől északra fekvő hegyoldalak terjedelmes legelőinek az elnevezése. Régebben itt tanyáztak, éjszakáztak a sámsonházi gazdák tinói és üszői. Vrche, Vrsok, Vreská: Sámsonháza határa tele van kisebb-nagyobb dombokkal, partokkal, sokfelé lejtős hegyhátakkal. Ezeknek a neveivel lépten-nyomon találkozunk. Sokszor össze is tévesztik őket. A leggyakrabban a Dounanski- vagy a Hornanskí-vrch, vagy vrsok nevét emlegetik. A távolabbi partokra a legszívesebben a Vreská nevét használják. (Magyarul leginkább az Alsó-part, vagy Felső-part nevével határozhatjuk meg őket.) Rendszerint ezeken a közelebbi partokon, dombhátakon legeltették a pásztorok a legelőre kihajtott jószágot. E partok aljában folydogál a kis 47
