Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei

szokásosak. Az eddigi szlovák onomasztikai irodalom mint tipikus gömöri „topicum"-ként tartja nyilván. Valószínűnek tartjuk hogy Sámsonházán az északgömöri falvakból származó családok honosították meg ezeket a határneveket.

15 Igen figyelemreméltó, hogy a falu legidősebb tagjainál egész mindmáig megőrződött az 1808-ban leégett fatemplomnak az emléke. Helyét a Kostolisko helynév őrzi. A régi fatemplomhoz vezető utcácskát az öregek még ma is Kostolná cestónak nevezik. Az egykori fatemplom mögötti térséget még ma is sokan Za kostolom-n&k hívják. A távolabbi község-határban, Mátraverebély szomszédságában fekvő völgyes legelőt régebben. Kosarisko-n&k, azonban újabban már Szviniarká-пак. nevezik. A századforduló előtti években ezen a legelőn, rendes pásztorkoliba és hozzátartozó kerített „kosiar" is állott. A juhtenyésztés elmaradása után már csak a disznó-konda járta ezeket a legelőket. Az egykori vár-udvaron lévő jó-vizű kútnak Krályovka volt a neve. Nevét napjainkig is megőrizte. A néphagyomány szerint valamikor bővizű forrás buzgott fel ezen a helyen. A közeli erdőből még szarvasok is szívesen látogatták e forrás vizét. A vár épségének idején innen látták el a várban lakókat is ivóvízzel. Magából a faluból is sokan jártak erre a kútra ivóvízért. Népszerűségét igazolja az a jól kitaposott gyalogút is amely hozzá vezet. Az idősebb sámsonházi családok emlékezete szerint mindaddig - amíg virágzó szőlőskertjeik voltak, a vasárnapi ebéd alkalmából a helyben termett borukat a legszívesebben a Krályovka vizével keresztelték meg. Későbben, ahogy a környékbeli erdőket kiirtották - a kút vize is jelentősen, leapadt. Krat'ina: mátraszőlősi határhoz közeleső ,rövid' szántóföldek elnevezése. Kunovka: Tar község határával szomszédos, lejtős völgynek a neve. Valamikor itt is kitűnő termésű szőlőskertek állottak. A völgy mostani elnevezését Kán nevezetű nógrádi birtokos özvegyétől kapta. Laha, (Na Lahu): a községtől keleti irányban fekvő ,szarvasmarha állás' jobbanmondva delelő neve. Ebédszünetben itt pihentek a határban legelésző marhák. Ladovna: a Kopanka alján ásott jégverem helye, amit a helybeli korcsmárosok tartottak üzemben. Lapos rendek: E határ-névnek csak magyar változatát használják. Jól termő, füves-rétes hely. Az idősebb adatközlők szerint régebben itt is szőlőskertek voltak csak későbben váltak szénatermővé. Nem szabad összetéveszteni őket a Brezina pusztán fekvő, inkább hegyoldalon lévő Szoros rendekkel, ahol a gazdák szintén szénát kaszáltak. Itt azonban nem termett olyan kitűnő minőségű széna. Luki, (Dőlné luki, Horné luki, Velká lúcska) - magyarul: Alsó rétek, Felső rétek, stb. - Régebben az intenzívebb állattenyésztés elengedhetetlen tényezői voltak a rétek, ahogy azonban, az állattenyésztés színvonala alaposan lecsökkent, a gazdák néhány rétet fel is szántottak. A Dőlné MH-rétjeibe lucernát vetettek. Sámsonháza legmagasabb pontjának a Michalov vrch-ot, magyarul: Mihály hegy-et tartották. Ennek a csúcsa a falutól délre, a temetők közelében helyezkedett el. Elnevezésének okát nem igen ismerték a falu lakói. A község legalacsonyabb részének az úgynevezett Mláki-t tartották. Ez a mai postaépület előtti út-test tájékára esett. Évről-évre töltögették. Alacsony vízálláskor még valahogy lehetett rajta közlekedni - de ha sok eső esett, a fuvarosok messze elkerülték, tájára se mentek - mert a szekér kereke csaknem a tengelyig is belekerült a sárba. Manapság már elég járható. Mint erről már szó esett, Sámsonháza asszonyai a századforduló éveiben még igen sokat fontak és szőttek a saját használatukra. A termesztett kendert a nyüvés 45