Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei
A tari határ szomszédságában fekvő természetes domb neve. Ezen a dombon át vezet át az az országút is, mely Sámsonházát Tarral köti össze. Ezért nevezik az itteni szántóföldeket is, - de magát az ,ut'-at is ezen a néven. A domb aljában régebben egy tó is volt. Ma már teljesen eltíínt, azonban az itteni növényzet napjainkig őrzi mocsaras voltát. A község déli részén vannak a temetők. Ezeket a sámsonházi szlovákok igen archaikus néven: Hrobje néven nevezik. A temető két külön részre oszlik: a Sztáré hrobje-ban nyugszanak a község régebbi halottai, míg a másik részében: a Nővé hrobje-b&n temetkeznek a község mai lakói. E temető mögött vannak a volt zsidó lakosok sírjai is, ezek azonban ezidő szerint nincsenek használatban. A sámsonházi pajták (Humná) és istállók jellegzetességeit nem tartjuk szükségesnek részletesebben ismertetni. Az itt folyó életet és azok használatát Zólyomi József tanulmányából ismerjük 13 . Itt csak annyit tartunk szükségesnek megállapítani róluk, hogy nagy többségüket az 1808.-i tűzvész utáni esztendőkben a Tar felőli jövő országút mentén építették fel 14 . Az itt épített pajtákban, és istállókban tartották a sámsonházi gazdák állataikat. Ma már ez a gazdálkodási forma teljesen megszűnt, a pajták helyébe lakóházak épültek. Ezzel megszűnt a korábbi Humná, magyarul: Pajtasor elnevezése is - ehelyett már csak a magyar elnevezésű: Új sor van használatban. Az egykori pajták mögötti réteket és földeket korábban Petrova dolina néven tartották számon. (Régebben ugyanis a Petró családnak voltak itt kaszálói.) Ma már ezek is felaprózódtak s inkább a lakóházakhoz tartozó gyümölcsös kerteknek és legelőknek használják a község lakói. Sámsonháza határa nem igen egyenletes. A magasabban fekvő határrészekből lezúduló csapadék az elmúlt időkben kisebb-nagyobb árkokat mosott ki a falu irányában. Ezek közül a legmélyebb ároknak Járok a neve. A lakosság eg\^ része ezt a mély árkot Sztarí-jarok-nak is nevezi. A mélyebb árkok mentén utak alakultak ki. Ilyen, ároknak minősíthető a Dol'inka is, amelyről már korábban is szóltunk. A DoVinka a magasabban fekvő szőlőskertekből vezetett be a községbe. Régi erdő emlékét őrzi a KochVica vagy KokVica is. Az itteni szőlőskerteket is a filokszéra pusztította el - s jelenleg mint legelő használatos. Régebben csaknem minden családnak volt saját kender-földje. Ezek többsége a községtől keletre az úgynevezett Konopiszká határ-részben feküdtek. Ezek a Szálaska felé vezető út jobboldalán terültek el. Minthogy a korábbi kender-termeléssel már felhagytak - a helynév már csak termelés emlékét őrzi. A községet környező lejtős domb-oldalt egyesek Kopany-n&k, mások Kopankának, vagy Kopanicá-nak, - magyarul: Koponyá-пак. is nevezik. A falu legöregebb férfiai közül sokan ezt a határ-részt Pasztierszki vrch-nek is emlegették. Emlékezet szerint még az úrbéres világban - és későbben is - leginkább községi legelőként használták. Nyáridőben a gazdaglegények esténként ide hajtották fel a lovaikat legelni. Ha hűvös volt az éjszaka - tüzet is raktak és annak lángjánál melegedtek és dalolgattak. Ez a legelő-rész egész a temető széléig is lenyúlott, közelében már lakóházak is állottak. - De igen sokan Kopany-nak. nevezték a falutól délkeleti irányban fekvő távolabbi határ-részt is, ahol szintén állatokat legeltettek. Ennek két része is volt, az egyiket Malá Kopanká-nsik, a másikat Velyká Kopanká-nsk. nevezték. Ezzel az elnevezéssel leginkább az irtott erdők nyomán keletkezett legelőket, réteket vagy szántóföldeket szokták elnevezni. Ez az elnevezés azonban viszonylag szokatlan Nógrádban. Az effajta határnevek főleg Gömör megye északi részében, főleg a Balog völgyében, Revúca, Jolsva, Murány környékén és a Felsőgaram mentén 44
